<u>Amikor már eltűnik az idő</u>

Amikor az elmúlt hetek tavaszi havazós szélviharában Veszprémben próbáltunk hárfásunkkal, ő az egyik dalt követve hosszú percekig nem szólt, szűrt tekintete mögött messze járó gondolatot, s az igyekezetet láttuk: valahogy vissza kéne térni erre a földre. 

Még csak néhány hónapja ismerem a Zeneakadémiát végzett, különleges hangszert megszólaltató muzsikus lányt, így azt is hihettem volna, az ő túlzott érzékenysége okozta a hatást. 

S ezt tán ennyiben is hagynám, ha nem jómagam éltem volna át azt a december közepén adott koncertélményt, amelyen Győrben az emberek taps helyett a szemükben örömmel sírtak, s a koncertet követően valahogy nem akartak, nem tudtak elindulni, mi pedig csak álltunk egymás mellett.

S hogy mi lehet ennek az oka? Nagy szerepe van a hatásban annak, hogy a színpadon jó barátok, egyben képzett muzsikusok foglalnak helyet, és az is, hogy saját szövegekkel hitelesen tolmácsoljuk a kor érzéseit, azonban ez még mindig nem magyarázat. 

A válasz jóval inkább abban a vékonyka, nem túl magas, s néha elesettnek látszó fiatal fiúban rejlik, aki, ha leül a zongora mellé, majd hangszerelni kezd, egy más emberré válik. Eszköz ő - szokta mondani. A zene nyelvét, az égiek üzenetét írták a szívébe, s ő minden hangot fáradhatatlan, hűséges szolgaként tolmácsol nekünk, hallgatóknak.

Jó ideje annak, hogy ismerem őt, s mint édesanyámért, s azért a néhány emberért, akit szerethetek, hálát adok, hogy őt is ismerem. Halász Károly, akit évek óta mindenki csak Charlesnak hív, zeneszerzőnek született.

Zenekarunk alig másfél évvel ezelőtt alakult, s vette fel a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskolát követve a Zeneakadémián diplomázott fiatal karvezető, karmester, csellista-zongorista nevét. Charles Fisher zenéje túlnő szerzőjén, hiszen ahonnét kapta, az a hely sokkal hatalmasabb nála.

Jóval nagyobb, mint az az egyébként nagy apparátus, amely három veszprémi kórus és a Fisher's Company részvételével, egy kiváló színésszel karöltve Veszprémben, áprilisban szólaltatja meg egyik legújabb szerzeményét is, elérhető közelségbe hozva azt a világot, amelybe mindannyian vágyunk, ahonnét jöttünk, s ahová, ha mindent jól teszünk, tartunk is. Zene a remény és a reménytelenség, a vágy és a teljesség, a lét és nemlét földjének határmezsgyéjéről.