<u>Visszaadni a gyerekkort</u>

Gyürüsy Attilánénak, merthogy őt idéztem, nem adatott meg ugyan, hogy saját kisgyermekei lehessenek, de sokszoros ajándékot kapott a gondviseléstől, hiszen elmondhatja: több ezer apróságnak volt játszótársa, példaképe, anyapótlója az eltelt csaknem negyven esztendőben, amióta az óvodai szolgálatban kötelezte el magát. 

Az óvó néni veszprémi születésű, édesapja mesterember volt, vízvezeték-szerelő és bádogosmester.

Apai ágon volt ugyan régebben igazgató-tanító a családban, s apáca is, aki tanítással foglalkozott, de a közvetlen rokonságban nem volt pedagógus. Hivatását a családi otthonban szerezte, a Buhimban. 

Ott éltek szüleivel, két testvérével, a nagymamával és négy unokatestvérével. A gyermekek között ő volt a legidősebb, s rá is hárult az a feladat, hogy a kisebbekkel törődjék. Pályája, mondhatnánk, egyenes úton haladt. 

A soproni óvónőképző intézetben végzett, s utána nem sokkal férjhez ment. Párja olaj- és gázipari technikus volt, de sajnos már 15 éve meghalt. 

Mivel akkor nem volt veszprémi álláslehetőség, ezért a szentgáli napközi otthonos óvoda vezetői posztjára pályázott, sikerrel, s ott szolgálati lakásban kezdték meg önálló életüket párjával. 

Szép volt az indulás, emlékezik, kétcsoportos kis óvoda volt Szentgálon, s ő a vezetés mellett a gyerekcsoportokban is dolgozott.

Három év után beköltöztek Veszprémbe, s akkor kezdhette meg munkáját mai munkahelyén. Már akkor kinevezték vezetőnek a mai Ringató óvodába, amikor még csak épülőben volt, még gyermekek nem is jártak az épületbe. 

Huszonöt éves volt, tele energiával, lelkesedéssel, tervekkel. Sok kisgyerek volt akkoriban az óvodai csoportokban, néha 30-35-en is voltak, s az ifjú óvó néni nagyon szeretett énekelni, játszani a kicsinyekkel. 

Magyar népmeséket olvasott nekik. Ma is egy olyan nevelési programmal dolgoznak az óvodában, amelyben kitüntetett szerepe van a mesének. Ez nagyon fontos a gyermeknek, hiszen ez az anyanyelv tanulásának is egy csodálatos lehetősége. 

Később, a 70-es években beiratkozott a Pécsi Tanárképző Főiskolára és elvégezte a pedagógia szakot is még, hét éve pedig az egri főiskolán a tanügy-igazgatási szakértői szakot is.

Ezeket önként vállalta, mert úgy érezte, egy olyan nagy körzeti integrált intézményt, mint az övék, szakszerűbben tud irányítani, ha képzi magát. Majd 1980-tól a megye óvodai felügyeletének a vezetői feladatát is ellátta közel egy évtizeden át. 

Nagy viták folytak-folynak ma is arról, hogy mi az óvoda szerepe a nevelési rendszerben, hogy mennyire feladata az iskolai életre való felkészítés, hogy engedje-e játszani a kicsinyeket, vagy már ott is kisiskolai szinten kell foglalkozásokat tervezni. 

Gyürüsy Attilánénak ez a kérdés a szíve közepében áll, hiszen részt vehetett az 1989-es központi nevelési program munkálataiban.

A Ringató óvoda is részt vett abban a hároméves Óvodai nevelés játékkal, mesével című kísérleti programban a 80-as évek végén, amely, ha lefordítjuk, valójában a kisgyermekkor visszaadásának fontosságáról szólt. 

A lényege, hogy a kisgyermekkornak megvan az önmagában való értéke, s azt nem lehet figyelmen kívül hagyni a következő életkorra való felkészítés érdekében. Az óvó néni most nyugdíjba készül, de bizonyára hivatásától azért örökre nem szakad el. A

 kitüntetés váratlanul érte, s nagy boldogsággal tölti el, hiszen a város óvodavezetői terjesztették fel a díjra.