<u>Ők a jövő klasszikusai?</u>

A kör 1989-ben vált ki a Magyar Írószövetségből, azóta önállóan tevékenykedik, független szervezet. Idén tartották a huszadik irodalmi táborukat, amelynek nyolc éve az idilli szigligeti alkotóház ad otthont, korábban Tatán rendezték a találkozókat. 

Ahogy a nyárutói kora délutáni napsütésben belépek a boltíves kapun, azonnal nagy, mára klasszikussá lett írók szelleme vesz körül, lehetetlen felsorolni, hogy kik fordultak meg itt. 

A háznak a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány a fenntartója, mondja Dömötör Roland, aki 2006 májusában vett át az alkotóház vezetését. Többnyire a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagjai járnak ide pihenni és dolgozni. 

Nyaranta és az ünnepeken telt ház van, de húsz-harminc alkotó - író, költő, festő, szobrász, zeneszerző - mindig tartózkodik az egész évben nyitva tartó házban. Általában ezer-ezerhatszáz vendég fordul meg évente az ódon falak között. 

Nyáron kéthetes turnusokban jönnek. Napi háromszori étkezés egy embernek 2100 forintjába kerül, mondja Dömötör Roland, és a szobák - huszonkilenc van belőlük, az egyágyastól az ötágyasig - ára sem megfizethetetlen, rá- adásul az egyesületi tagok kedvezményt kapnak. 

Dömötör Roland a könyvtárba kalauzol. Idén augusztus 26-tól 30-ig itt tartották a foglalkozásokat. Most éppen női kritikusok, Darabos Enikő, Horváth Györgyi és a JAK korábbi elnöke, Menyhért Anna vallanak feladataikról, a kritika helyzetéről. 

Az ajtóban állva hallgatom őket, de közben az alkotóház vezetője a folyóson függő faliújságra mutat, olvassam el az egyik fénymásolt plakátot: a szigligeti alkotóház a Nemzeti Színház műsorán, a Gobbi Hilda Színpadon. 

Michael Frayn Balmoral című darabjából Hamvai Kornél írta a tavaly bemutatott kétrészes drámát. 1953-ban vagyunk, Rákosi elvtárs Sztálin-díjra terjeszti fel egyik kedvenc költőjét, akivel egy olasz riporter készítene interjút az alkotóházban, de hát nincs minden rendben. 

Ellopták a kapucsengőt, rossz helyre kézbesítették a besúgójelentést, az államvédelmi kísérő eltűnt, a költő pedig halott. Többek között Blaskó Péter, Garas Dezső, Udvaros Dorottya, Rátóti Zoltán játszik a darabban. 

Szigligeten most nincs ilyen vészhelyzet, jegyzi meg az 52 éves Németh Gábor író, akivel kint a szabadban, egy terebélyes lombú fa árnyékában beszélgetünk. Némethnek pár éve jelent meg a Zsidó vagy? című nagy sikerű regénye, amelyért Márai-díjat kapott. 

A mostani szigligeti JAK-táborok sokkal kulturáltabbak, szelídebbek, mint amilyenek annak idején a tataiak voltak, említi az író. Akkoriban még heves, ordítozásig menő viták zajlottak, a szabad beszéd öröme szinte mindenkit magával ragadott. 

A kör a magyar irodalmi élet egyik tere, sokan itt kerülnek közel az irodalomhoz, szocializációjukban fontos szerepet játszik a JAK.

Németh Gábor úgy emlékezik, hogy minden alkalommal bekapcsolódott a tábor munkájába. Tizenhárom éven át dolgozott a Magyar Rádió irodalmi, művészeti szerkesztőségében, magazinműsorokat szerkesztett és vezetett, többek között az Irodalmi Újságot. 

Ő is az önkéntes távozási programban jött el a rádiótól, s idén ősztől a Színház- és Filmművészeti Egyetemen forgatókönyvírást és dramaturgiát tanít. Mosolyogva teszi hozzá: reméli, azért lesz ideje egy új könyvön is bíbelődni. 

A József Attila Körnek 2006 óta Gerevich András költő, műfordító az elnöke, itt, Szigligeten választották meg három esztendőre. A 32 éves fiatalember az ELTE angol-esztétika szakára járt. 

Másfél évig az USA-ban volt ösztöndíjas, ahol angolul írt novellákat, majd Londonban a nemzeti filmművészeti főiskolán két éven keresztül forgatókönyvírást tanult.

Az ír kultúrára, a kortárs ír költészetre specializálódott, s nem véletlenül, hiszen gyerekkorában tíz évet Dublinban élt, ott nőtt fel, édesapja programozóként dolgozott odakint. Két verseskötete jelent meg. 

A Kalligram folyóirat versrovatát szerkeszti, és darabja megy a budapesti bábszínházban. Gerevich Andrást 1995-ben vették fel a körbe, amelynek célja változatlan, a fiatal, tehetséges szerzőket segítik, kiadják első kötetüket, könyvbemutatókat, felolvasóesteket szerveznek. 

A JAK-füzetsorozatban évente általában négy-nyolc kötet jelenik meg, a közelmúltban itt indult Dunajcsik Mátyás és Lanczkor Gábor pályája. A körbe figyelemre méltó publikációkkal és komoly szakmai ajánlásokkal lehet bejutni, a felvételről minden alkalommal a közgyűlés dönt. 

A szigligeti alkotótábor nyitott, aki időben jelentkezik, részt vehet a programokon. Ahogy minden évben, úgy idén is bekapcsolódtak ismert, befutott írók a tábor életébe. 

Németh Gáboron kívül Kukorelly Endre, Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Takács Zsuzsa, Schein Gábor, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes látogatott el Szigligetre. A szemináriumokat Vörös István, Garaczi László és Kárpáti Péter vezette. 

Az persze örök talány, hogy kikből lesznek majd a jövő klasszikusai, kik hódítják meg a Parnasszust. Lehet, hogy a JAK-táborok ma még ismeretlen írói és költői lesznek azok, akik feljutnak a csúcsra?