Kultúra

2009.03.14. 03:28

Egy különc vidéki történetei

Mindenhol képes felvenni a ritmust, szülőföldjén azonban idegenné lett - többek között ez derült ki abból a beszélgetésből, melyben a fiatal írót, lapszerkesztőt Szilágyi Zsófia irodalomtörténész kérdezte csütörtökön a megyei könyvtárban tartott író-olvasó találkozón.

Napló

A szülőföld pedig egy megyénktől nagyon távol eső vidék, a Békés megyei pici falu, Szegvár. Azt mondja, a szülei és a nagyszülei még valahogy megbocsátották neki és az öccsének, hogy nem lett belőlük rendes ember (öccse balettművész), a falu azonban nem nagyon tud azóta sem ezzel mit kezdeni. Aztán jött a Pletykaanyu című, tizenkét novellából álló kötet, mely egy vidéki kis falu karaktereit, szokásait veszi górcső alá. A könyv felkavarta Szegvár életét, sokan magukra ismertek, majd lázadtak, ők nem is ilyenek. Grecsó szerint elszigetelődésének fő oka az, hogy nehezen tud azonosulni azzal a szereppel, melyet az övéi várnak el tőle, egyrészt nem tudnak neki megbocsátani, másrészt szeretnék őt rajongásig tisztelni.

Az író húszas évei közepén talált haza, a családjához. Azt mondja, addig nem értette, miért kell egy történetet ugyanabban a formában unos-untalan ismételni, ugyanazokat a kérdéseket feltenni, aztán rájött arra, mennyire fontos összetartó erő a családi hagyomány, a közösségi emlékezet. Erre jó példa a falujában generációk óta élő történet a zsidóról, aki megölt egy szűz lányt. Míg sokan saját nagyszüleik életét sem ismerik, olyan embert nem lehet találni, aki ne hallott volna a gyilkos zsidóról. Nem tudja, nem akarja a közösség ezt a történetet elengedni.

Tánciskola című tavaly megjelent regénye után Grecsó úgy nyilatkozott, a falutéma kész van. Azóta azon kapta magát, családi történeteitől nem tud szabadulni, de mostanában sokkal fontosabb számára az egyén története, mint az egyén és a közösség konfliktusa. Ismét kedvelt karakterei azonban a centrumtól távol levő emberek, elsősorban szülei és nagyszülei generációja.

Grecsó Krisztián ízig-vérig vidéki ember, mindössze három éve él Budapesten. - Nagyon nehezen szoktam meg a fővárosi életet, sokáig idegennek éreztem magam - mondta. 
- Amikor már nagyon gyötört a honvágy, akkor felkerestem azokat a helyeket, melyekről nagyapám mesélt annak idején, ahova ő nagyon vágyott eljutni. És akkor hirtelen úgy éreztem, hogy közöm lett ehhez a városhoz, mely így hozott számomra egy-egy történetet.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!