Ennél többre nem vágyhatom - Feke Pált a Társulat tette ismertté

- Próba után vagyunk, ahol nem igazán jól működött a mikrofonja, ezért a szünetben többször gyakorolta a hangzást. Maximalista?

- Mindig a legjobb előadásra, a legjobb megszólalásra törekszem. Annyira nehezek ezek a dalok, hogy ha nem tökéletes a hangzás, mi ebbe belehalunk. 

A kollégák már tudják, ha Feke Pali jön, biztosan sok lesz a hangbeállás, mert én megkövetelem, hogy az a lehető legjobban szóljon. A zenés műfaj legfontosabb része a hangminőség, erre nagyon oda kell figyelni.

- Az igazi elismertséget a Társulat című műsor hozta meg önnek.

- Nyolc éven keresztül közel negyven szerepet eljátszottam, a színház volt az éle-tem, a mindenem. Ismert a szakma, de nem egy olyan széles közönségréteg, akinek én meg akartam mutatni magam. 

A műsorral az volt a célom, hogy megmutathassam magam azoknak is, akiknek nincs lehetőségük eljutni a színházba. Sokat gondolkoztam, elinduljak-e a válogatáson, hiszen sok volt a vesztenivalóm. Maximalista vagyok, ha vesztesként kerültem volna ki, nem tudtam volna feldolgozni.

- Tehát úgy indult el a versenyen, hogy ezt megnyeri, meg kell nyernie.

- Olyan ez, mint egy spor-tolónál, aki nekifut a rajtnál és azt mondja, én győzök. Nem fontos, hogy a többiek milyen kvalitásúak, nekem nyernem kell. Én is így indultam, azt mondtam, a műsort meg fogom nyerni. 

A Társulatban olyan sok mindent meg tudtam magamból mutatni, amit ma a televíziózásban más produkcióban - sorozatban, műsorvezetésben - nem lehet.

- Ismert előadó volt, mégis nagy alázattal végezte a feladatokat.

- Nem lehet másképp. Színpadon legfontosabb az őszinteség, a nézőt nem lehet becsapni. A mai napig ügyelek arra, hogy ugyanaz a Feke Pali legyek, aki voltam. Igényesnek tartom magam, odafigyelek a hangzásra. Lehet nagyképűségnek nevezni, de azt gondolom, ez hozzátartozik a szakmánkhoz. 

Mindent megtettem ebben a Társulatban azért, hogy a nézők engem válasszanak és azt mondják: 2008-ban Feke Pál István, a király.

- Mennyire változtatta meg a műsor az életét?

- Teljesen. Hihetetlen, ami az elmúlt egy év alatt történt velem, nagyon sok koncertem, fellépésem, televíziós szereplésem van. A nyáron szabadtéri színpadokon, sportcsarnokokban közel 300 ezren látták az István, a királyt, egy előadó számára ez páratlan lehetőség. 

Nagyon büszke vagyok a pár héttel ezelőtti soproni koncertemre, ahol saját zenekarommal, a szakma legjobb zenészeivel együtt léptem fel, Szulák Andrea és Charlie volt a vendég.

- A műsor után több lett a munkája, a felkérése?

- Sokkal több. Eddig nagyon sok apró dologban vettem részt, ma megengedhetem magamnak, hogy olyan dolgot vállaljak el, amiben jól érzem magam. Ahol megbecsülnek, ahol szeretnek.

- A napokban jelenik meg Új világ vár című lemeze.

- Három musicallemezem jelent meg, pontosabban kettő, mert az egyik a döntők legszebb dalait tartalmazza. A mostani lemezen filmzenék, világslágerek és saját, a szerzőtársaim által írt dalok lesznek, a hetventagú Danubia Szimfonikus Zenekar kíséretében. Az utolsó stúdiómunkákat holnap megyek elkészíteni.

- Boldog, elégedett embernek látszik.

- Az vagyok. Ennél többre nem vágyhatom, kiegyensúlyozott az életem, a magánéletem is rendben van.

- A Társulatnak tagja volt, de egy igazi színházi társulatnak nem szeretne tagja lenni?

- Most nagyon pörög az élet. Mindenfelé járom az országot, megyek ide-oda, fellépések, koncertek. A Madách Színházban játszani fogok, de sok más típusú munkám van. Nyolc évig a színház volt az életem, és most is az. 

Azt gondolom, nemsokára eljön az az idő, amikor új darabokban, újabb szerepekben láthatnak majd engem a nézők.