Harmonikus egységben

A produkció és a CD igazi zenei kuriózum, hiszen a főszerepeket két eltérő zenei műfaj hazai kiválóságai, Miklósa Erika, a világhírű szoprán és Dolhai Attila, a Fővárosi Operettszínház népszerű énekese alakítja. 

A művészeket a produkció kezdeteiről, az összecsiszolódásról, a művészi alázatról faggattuk. Miklósa Erika, világszerte milliók számára a legnépszerűbb Éj királynője, tavaly először kirándult a musical világába. 

Azért vállalta Maria szerepét, mert a West Side Story nagyon igényes, operai hangot és éneklési technikát feltételező mű. 

Nem egy rockoperáról vagy olyan musicalről van szó, amelynek előadásához egyenes torokhangok szükségesek, mert akkor nemet mondtam volna. 

Ugyanakkor nem igényli azt az irtózatosan nagy energiát és elánt, mint az operaszínpad, ahol nincs mikrofon és mikroport. 

Gyakorlatilag úgy kell énekelnem, mintha operát adnék elő, csak visszafogottabban, nem túl sok vibrátóval, viszont feltétlenül stílusosan. 

Szokatlan azonban számára, hogy egyszerre kell énekelnie és táncolnia. Más az énekes- és más a táncmemória - magyarázza. 

Szerencsénk volt, mert Dolhai Attilával hasonló az egyéniségünk, így kiválóan tudunk együttműködni. Ő nagyon szorgalmas, s az operaszínpadi tenorokra egyáltalán nem jellemző alázattal közelít felém. 

Önzetlenül alárendeli saját magát, hogy engem előtérbe helyezzen. A próbákon és a tavalyi előadáson is mindvégig szinte a tenyerén hordozott - avat be a kulisszatitkokba az énekesnő, aki máig nem barátkozott meg a művésznő titulussal. 

Személyesebbnek érzi, mondja, ha a nevén szólítják. Egy igaz barátságot is köszönhet a West Side Storynak - Janza Katával.

A kettejük közti mély rokonszenv és lelki rezonancia a tavalyi legelső próba óta működik, s ha tehetik, ma is gyakran találkoznak. Miklósa Erika nem zárkózik el hasonló felkérések elől a jövőben sem. 

Példaként említi Bernstein másik művét, a Candide-ot, amelyben szintén van egy nagyon nehéz szoprán szerep, Kunigundáé. Őt szívesen énekelné. 

A veszprémi fellépés előtt, május 24-én Bécsben lép fel a Haydn-év keretében, júniusban pedig szerepel a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon, majd ősszel másfél hónapra New Yorkba utazik. 

A Tonyt alakító másik főszereplő, Dolhai Attila kizárólag szuperlatívuszokban nyilatkozik az énekesnőről, akit a közös munkáig nem ismert személyesen, de őszinte rajongójaként figyelemmel kísérte a pályáját. 

Tisztában voltam azzal, hogy fel kell nőnöm arra a szintre, amit Erika képvisel. Neki köszönhetően szinte pillanatok alatt feloldódott a bennem a feszültség és a megilletődés. 

Hihetetlenül türelmes volt és sokat segített abban, hogy a két stílus, a két énekhang egymásra találjon és harmonikus egységet alkosson. 

S hogy ez kiválóan sikerült, bizonyítja, hogy a két művész jelenleg is közösen szerepel a két hónappal ezelőtt az Operettszínházban bemutatott Bajadér című operettben, amelyben Miklósa Erika a címszerepben brillírozik, a sármos énekes pedig egy indiai herceget alakít. 

Dolhai Attila nem titkolja, tovább szeretne lépni a pályán. A frenetikus sikerű musicalszerepek után az operett világát célozza meg, és titkos vágya, hogy valamikor az operaszínpadok tenorjaként is meghódítsa a közönséget. 

Hiszi, hogy a műfajok közti utak átjárhatóak, s tudja, csak rajta múlik, veszi-e az akadályokat. Hosszú tanulási folyamat áll még előttem, de soha nem riadtam vissza a kihívásoktól - vallott távolabbi terveiről Dolhai Attila.