Falak és függönyök - Mojzes Gabriella kárpitos Latinovits-díjat kapott

Mojzes Gabriella kárpitos, varrónő, díszletkészítő örül az elismerésnek, annak, hogy kollégái titkos szavazással őt tartották a díjra érdemesnek.

A Petőfi Színház Házgyári úti műhelyházában hét "fiúval" - lakatosokkal, asztalosokkal, festőkkel - dolgozik együtt, munkáját nemcsak ők, mások is elismerték. Gabriella eredeti szakmája varrónő, tíz évvel ezelőtt nem jelmezek, hanem díszletek gyártásához kerestek varrónőt a színházban, jelentkezett, "itt ragadt".

Takaró- és revüfüggönyöket, a díszletek alá alapszőnyegeket, falhúzásokat, különféle kellékeket készít, színpadi bútorokat, székeket, ágyakat kárpitoz. Erőt próbáló, kemény fizikai, férfias munka, gondolom, kollégái - akikről nagyon pozitívan nyilatkozik - mindenben készségesen segítenek neki, bár Gabriella hozzáteszi: megizmosodott az elmúlt években, különösen a felkarja erősödött.

A Bolha a fülbe című darab volt az első, amiben feladatot kapott, a falakat anyaggal húzták be, függönyöket készített. A színházi műhelyházban készülnek a nagy falak, azok anyaggal bevonása, "kasírozása", gyakran a bútorok is, bár nagyon sokszor újra felhasználják, átalakítják, átfestik a korábbi díszleteket.

A kellékek elkészítésével is sok esetben őt bízzák meg. Bizonytalan vagyok, a nézőknek mennyit árulhatunk el a színházi varázslatból: sejtik-e azt, miből készült a színpadra ezüsttálcán érkező tükörtojás és sült krumpli? Maradjon inkább titok, ne romboljunk illúziókat. Semmi sem igazi, de annak kell látszania. Amikor egy előadásnak elkészülnek a díszlet- és jelmeztervei, a tervezők őt is bevonják a munkába, közösen megbeszélik, hogyan lehetne a legötletesebben, költségtakarékosan megvalósítani a díszletet, kelléket.

Kérdezem a különleges munkáiról, a Fiatalság, bolondság című előadásban 400 méter anyagot dolgozott fel függönynek, a Hyppolit, a lakáj című vígjátékban revüfüggönyöket készített. A szép feladatok közé sorolja az Anna Karenina című musicalt, aminek két hete volt az előbemutatója, a premier szeptemberben lesz.

A darab elején van egy fehér tüllfüggöny, amire vetítenek, mögötte látszik a díszlet, a színész. A lakatosoknak egy félköríves pályán mozgó szerkezetet kellett kitalálni, neki egy brokátszerű függönyt készíteni, ezüst "szoknyával", arany-rojtokkal. Az előadásban szerepel egy velencei gondola is:  az asztalosok elkészítették, a festők lefestették, a lakatosok guruló kerekekkel látták el, Gabriella anyagokkal, rojttal, díszzsinórral díszítette.

Nem bánta meg, hogy tíz évvel ezelőtt a színházi munkát választotta, változatos és érdekes. Csak egy hátránya van: a műhelymunka nincs az emberek szeme előtt, a nézők sokszor nem tudják, hányan és milyen keményen dolgoznak a háttérben. Néha azt szeretné, ha a nézők ámulatukban már az első pillanatban - meglátva a díszletet, a függönyt - tapsolnának, de öröm számára, amikor az előadás tervezői, rendezője megköszönik, elismerik munkáját.

A Petőfi Színház Latinovits-díjasai

A Latinovits-díjat 2002-ben Szakács László, 2003-ban Nyirkó István, 2004-ben Szalma Tamás, 2005-ben Jakab Tamás, 2006-ban Módri Györgyi, 2007-ben és 2008-ban Kőrösi Csaba színművész kapta.

Bujtor István javaslatára 2009 óta a díj nemcsak színészeknek, de a színház valamennyi munkatársának adható, az elismerést tavaly Horváth Lászlóné gazdasági csoportvezető vehette át.