Aranykorok és ezüstkorok

- Itt vagyunk a veszprémi várban, amit nevezhetünk akár a kultúra fellegvárának.

- Ezt sok szempontból meg lehet erősíteni, fellegvárszerűen emelkedik ki a vár, a benne felhalmozott építészeti és egyéb tárgyi, kulturális értékekkel. Olyan találkozása ez itt különböző koroknak, kultúráknak és régióknak, ugyanazon régión belül különböző korszakoknak, ami igazán ritka. Irigylésre méltó gyermekkora van annak, aki ilyen környezetben játszva ismerkedhet meg a magyar történelem, a magyar kultúra, a közelivé hozott európai kultúra objektumaival. Sajnos, ez nagyon sok helyen nincs így. Különösen a szórványban élő kisebbségek, magyar közösségek életében nincs; tudjuk, milyen szívesen fosztanák meg múltjától a magyarokat. És akit a múltjától megfosztottak, azt az azonosságától, az identitásától fosztották meg. 

- Mi a mai magyar kultúrpolitika legfontosabb missziója?

- Azon kívül, hogy bármikor, bárhol, bármely embernek szüksége van kultúrára, az teszi emberi és közösségi lénnyé, a magyar kultúrára még egy különleges misszió hárul, ez a nemzetegyesítés feladata. Az egy tömbben maradt nemzettesten belül van megosztottság és félő, eljut odáig, hogy meghasonlásról beszélhessünk. Ennek a magyar történelemben mindig voltak előzményei, jelei, irodalmi lenyomatai, gondoljunk csak Vörösmarty vízióira, amelyek felnagyították bennünk az István és Koppány óta létező kettősséget. Ezért adós a magyar nemzet oly' nagy mértékben a szellemi embereknek, ezért feladatunk a szellemi embereket szóhoz juttatni és olyan helyzetbe hozni, hogy elvégezhessük ezt a küldetést: egyesíteni egy szétesés, atomizálódás fele tartó, megosztott, önmagával meghasonló félben lévő, de nemes küldetésű nemzetet.

- Azt nyilatkozta, a kultúrának belülről kell megtisztulnia. Hogyan lehetséges ez? Hogy újulhat meg a kultúra?

- Egy kultúrának több ismérve van, ami alapján élő kultúrának lehet nevezni. Az egyik a saját kulturális kincs ismerete, a magyar kultúrán kívüli egykori és mai kultúra ismerete. A kultúra olyan integráló erővel bíró, etikai alkotó képesség, amelynek köszönhetően a mai ember képes jobban eligazodni a világ dolgai között, felismerni lehetséges szerepét, válaszolni a kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk kérdéseire. Sokféleképpen lehet deficites egy költségvetés. Ma nem az a fő gond, mint volt negyven, ötven, hatvan évvel ezelőtt, amikor a magyar társadalmat ollóval mesterségesen levagdosták a nagyvilág vérkeringéséről. Amiben deficitesek vagyunk a hatvan évvel ezelőtti időszakhoz képest, az a mai emberek erőtlensége. Irodalomban, zenében, képzőművészetben, színházban, filmen egyaránt szórakoztató, magas színvonalon fogalmazott alkotások születtek nálunk, de legjobb művészeink is csak ritkán képesek azon az energianívón megszólalni, amely a korábbi évtizedek alkotóihoz és alkotásaihoz volna mérhető. Sok példát tudnék felsorolni, ahol az alkotásokból hiányzik az elemi erő.
 
- Mi ennek az oka? Miért nem tudnak a művészek ma olyan erővel megszólalni?

- A művész és az őt éltető közönség közötti kapcsolat, az 1950-es években a maga ki nem mondott, tiltott módján sokkal inspirálóbb volt  gondoljunk a magyar költészet egyik legnagyobb alkotására, az Egy mondat a zsarnokságról című Illyés Gyula műre. Egy ma fogalmazó költőben sem ez a rejtélyes hovatartozás, sem a ki nem mondottnak az erejét felhasználó felhajtóerő, energia nem működik vagy másképp működik. Az is lehet, hogy máshol kell keresni a választ és azt mondhatjuk, vannak aranykorok és ezüstkorok és olyan korok, amikor csak másodlagos a művészek beszéde.

- Az elemi erő hiánya valamennyi művészre, drámaíróra vonatkozik.

- Sok jó szerző van, de a mai magyar drámairodalomnak nincs egy Örkény Istvánja. Azt hiszem, időnként a befogadás formáit is meg kell újítani. A papír alapú könyv, miután óriási szolgálatot tett a humán műveltség megmaradásában, valószínűleg át fogja adni a helyét valami másnak.
 
- Minek adja át a helyét?

- A lovas közlekedés is átadta a helyét valami másnak. Ez nem jelentette sem a lovas kultúra, sem a lovas közlekedés végét, a könyv sem fog kipusztulni. A kultúra szokásai, eszközei megváltoznak. A hihetetlen túlkínálat, amit az internet jelent, az élet tempójának elképzelhetetlen felgyorsulása, az adatok, információk, értékek és álértékek túlburjánzása más tempót, energianívót tesz elkerülhetetlenné és a könyvolvasó ember lassan kuriózummá válik. Vannak elképzeléseim arról, a túlságosan sok felhalmazott lexikális tudás iránt egyre közömbösebb generációt hogyan lehet érzékennyé, kiváncsivá tenni, bevonni a kultúra össztársadalmi, össznemzeti történés erőtereibe. Ezek olyan eszközök, amelyek az informatika és a modern telekommunikációs vívmányok által a kultúra jó célra való felhasználását célozzák meg.

Szőcs Géza Marosvásárhelyen született 1953-ban.
 
A Kolozsvári Babes-Bólyai-Egyetemen szerzett bölcsészdiplomát 1979-ben.
 
1990 és 1993 között Romániában több közéleti tisztséget töltött be. Főtitkára, később alelnöke volt az RMDSZ-nek, a bukaresti parlamentben Kolozsvár szenátoraként, az emberjogi és kisebbségi bizottság alelnökeként dolgozott.

1996 és 1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja.