Dorian Gray arcképe

Oscar Wilde (1854 1900) az angol dekadencia vezéregyénisége, az angol szalonok kedvenc alakja volt, "az élet királya", amíg két évre be nem börtönözték különféle botrányai miatt. Az angol sznobok ettől fogva bojkottálták, sokat szenvedett, ám regényes élete kétségkívül jót tett az alkotásainak.

Kész horror Több filmváltozat is készült Oscar Wild kultikus regényéből, mondhatnánk, minden generáció felfedezte magának. A legújabb 2009-es és 2004-es angol nyelvű feldolgozások a fiatalok egyre extrémebb ízlésvilágának megfelelően a horror kategóriába sorolhatók.

A rózsák gazdag lehelete

"A műterem tele volt a rózsák gazdag leheletével" - ezekkel a szavakkal kezdődik az 1890-ben napvilágot látó Wilde-regény, a Dorian Gray arcképe, hogy menten megtudjuk azt is, a londoni kertből orgona és tövisbokor illata ugyancsak szétömlik. Ilyen regénykezdés után, ahol együtt idéződik meg a rózsa paradicsomi s mégis buja virága, az időtlenség lila színű orgonája és a szenvedésre utaló tövisbokor, az olvasó biztos lehet abban, hogy felnyitott lapú olvasmánya tragédiával végződik. A nagyon vénné, nagyon rúttá váló főhős - akinek valaha rózsafehér a gyermekkora, s az idők végezetéig testben és lélekben ártatlannak akar látszani - képmásán nap mint nap nagyobb foltokként látja élete bűnei nyomát, a skarlát vércseppeket, miközben vétke bizonyítékát megsemmisíti, lelkiismeretét lecsendesítendő késével belehasít az arcképbe, és önmagát megöli. A regény első bekezdése megelőlegezi a fülledt történetet, a szecessziósan érzéki história végkifejletét, s hiába is tudom ezt, éppen a sugallatos nyelv miatt mindvégig izgató marad és gyönyörű a mese.

Géczi János
költő

A kedvenc könyveim rovat - Klikk ide!