A költőnő, aki vetkőzött

Közlik például a Magyar Hírlap  1970. júniusi 11-i számában G. Szabó László tollából megjelent  vitriolos tudósítást az angyalföldi művelődési központban 1970-ben megtartott happeningről, amelyben Ladik Katalin mellett részt vett Balaskó Jenő, a közelmúltban elhunyt avantgárd költő is.  Maga Nagy László vette védelmébe az eseményt az Élet és Irodalomban a mellékelt korabeli cikk szerint. A legpikánsabb az az igazoló, magyarázkodó jelentés, amelyet a szóban forgó művelődési központ igazgatója volt kénytelen megírni Molnár János miniszterhelyettes elvtársnak az incidensről. Ennek a jelentésnek a  másolata szintén bekerült a Veszprémben megjelenő irodalmi, művészeti folyóirat legújabb számába, amit teljes egészében a már két évtizede Budapesten élő Ladik Katalin költőnő és színésznő életművének szenteltek.
 
Ladikot a vele készült interjúban Mikola Gyöngyi emlékezteti Vitray Tamás tévéműsorára, amelybe annak idején meghívták és nevetségessé tették. Az én esetemben az volt (Vitray) övön aluli ütése, hogy amíg ott álltam a függöny mögött, úgy konferált föl, hogy azzal kigúnyolt. Ugyanis úgy mondta el az egyik versemet, hogy a közönség röhögjön a versen. Aztán bejelentette, hogy na, most itt a szerző, aki ilyen hülyeségeket ír  fogalmaz a költőnő válaszában. Majd hozzáfűzi, amikor Vitray Tamás később könyvet jelentetett meg legsikerültebb mű- soraiból, utólag megváltoztatta a hozzá intézett kérdéseit, úgy írta át a vele készült beszélgetést, hogy ne érződjön a gúnyolódása.

A vajdasági közönséget talán kevésbé hökkentették meg a költőnő színpadi megnyilvánulásai, bár ott is megvoltak a maga kis háborúi a környezetével, ahogy ő maga fogalmaz. - Életművén keresztül az alternatív, az avantgárd művészet fogadtatásának kórképe is kirajzolódik. Más kérdés, hogy az igazán jó művészet mindig kibújik, megszökik, előremenekül az értelmezői gyakorlatok elől -  fogalmaz Ladányi István, a szám szerkesztője. Az újabb irodalom- és kultúratudományi megközelítésmódok sokkal inkább tudnak mit kezdeni a műveivel, mint a hatvanas-hetvenes és nyolcvanas évek kritikája. Intermediális művészeti gyakorlata, a női léttapasztalatok sajátos megjelenítési igénye ezek fényében úgymond sikerre ítéltetett.
 
Mikola Gyöngyi és Ladányi István mellett többek között Csányi Erzsébet, Szkárosi Endre és Fenyvesi Ottó értekezik Ladik Katalin művészetéről az Ex Symposion legújabb számában.