Lélekutazás Hobóval

Jó érzés volt végignézni az egyetem zsúfolásig megtelt kamaratermén, hiszen a máskor oly sokat kárhoztatott  egyetemi ifjúság szép számmal képviseltette magát Hobo Pilinszky-estjén.

Az est sajátos hangulatát Hobo már az első percekben megalapozta. Bocsánatos bűn, hogy előadás előtt a közönséghez nem is szólt, látszott rajta az átszellemültség, mintha nem is itt járna, mintha nem is látna minket. Hiszen gondolatban már Pilinszky sorait rendezgette önmagában. S elkezdődött a lélekutazás, a közönség számára  is  megszűnt a külvilág, miután felcsendültek a Halak a hálóban ismert  sorai: "Csillaghálóban hányódunk, partra vont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap."
 
Ezt követően a versek és a - számítógépről játszott - zenével kísért szavak, énekek váltották egymást. A versfüzérek, mint súlyos láncszemek, egymásba kapaszkodtak, már-már lehúztak, hiszen Pilinszky János összetett költői képeinek, szavai tartalmának értelmezéséhez idő kell. Hobo nyers, mély hangján érthetően, mégsem erőlködve formálta a szavakat. Természetes volt, emberi, néha már-már démonian ijesztő, mikor óriási termetével, szerteomló őszes hajzuhatagával lelépett a közönség elé karnyújtásnyira, és hatalmas kezével - a vers soraihoz hűen - vádlón a hallgatóság felé mutatott.

Hobo megnyerő volt a maga egyszerűségével, klisék nélküli szikárságával. Először egyébként 1984-ben, a Hobo Blues Band Vadászat című albumán mondta Pilinszky János Négysorosát. Akkor kiutat keresett, most, több mint negyedszázad elteltével fordult ismét Pilinszkyhez, mint vallja, reményért, hitért, szeretetért és vigaszért, s hogy köszönetet mondjon a költőnek segítségéért.
 
A verseket a színházi zeneszerzőként ismert Verebes Ernő zenésítette meg, a megjelent lemez anyagából pedig Vidnyánszky Attila rendezett előadást, amelynek bemutatója 2010 novemberében volt a Budapesti Kamaraszínházban. Azóta nemcsak színházakban kellékekkel, de az ország több részén kamaratermi előadásokat is tart.

A költő tiszteletére rendezett estet Hobo Pilinszky Apokrifjének soraival, egyben a rendezvény címadó szavaival zárta: Látja Isten, hogy állok a napon, "Látja árnyam kövön és kerítésen. Lélekzet nélkül látja állani árnyékomat a levegőtlen présben."

A versek végén, immár felkapcsolt villanyfényben az előadó végül barátságosan szólt a közönséghez is, megemlítve veszprémi kötődését, a vegyipari technikumban töltött éveit és azt, hogy sok év után a városba való visszatérését győzelemként éli meg. S valóban. Hobo jött, látott és győzött. De hagyott itt magából töredékeket, amelyek a csípősen hideg estébe kilépve, hazafelé lépdelve tovább égtek, visszhangoztak. "Alvó szegek a jéghideg homokban. Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet."

Hobo harminchárom évesen, 1978-ban alapította együttesét, a Hobo Blues Bandet, és 2011-ben, hatvanhat évesen, harminchárom éves zenekari pályafutást követően búcsúzott el a közönségtől. S most itt van önálló előadói estje. Pilinszky János (1921-1981) éppen kilencven éve született és harminc éve halt meg.