Szívből szólnak a népdalok

Bár megtehetnék, de a Tapolcafői Forrás Népdalkör tagja nem válogatnak a fellépések között, hanem igyekeznek mindegyik felkérésnek eleget tenni. Így aztán gyakran megfordulnak egyebek mellett karácsonyi, egyházi és nemzeti ünnepeken, továbbá falunapokon, kiállítás-megnyitókon, agrárexpón, valamint egyéb kulturális rendezvényeken. De szívesen ellátogatnak szociális intézményekbe, idősek otthonába is. Tevékenységük elismeréseként a kistérségi amatőr művészeti fesztiválon 2008-ban bronzminősítést, míg 2011-ben aranyminősítést zsebeltek be. Ezenkívül tavaly novemberben a 9. Vass Lajos Népzenei Találkozón bronz fokozatot érdemeltek ki. De hogyan is kezdődött ez a sikertörténet? 

- Községünkben a szervezett éneklésnek mindig is nagy hagyománya volt, a múlt században például sokáig dalárda is működött nálunk. A népdalkör megalakításának ötlete Takácsné Molnár Esztertől, a korábbi kultúrház-vezetőtől származik. Végül 2005. január 22-én alakult meg a Tapolcafői Forrás Népdalkör. Tapolcafő híres volt a tiszta vizű forrásáról, amely az itteni lakosságot és a közeli településeket sokáig látta el kiváló minőségű ivóvízzel, illetve a malmainkat is működtette. A névválasztással ennek szerettünk volna emléket állítani. Eleinte a helyi nyugdíjasklub tagjai alkották a tagságot, aztán idővel csatlakoztak a fiatalabbak is. A népdalkör jelenleg tizenkét főből áll, akik egyúttal egy összetartó baráti társaságot alkotnak. Szerencsére rengetegen keresnek bennünket, nagyon sok helyre hívnak minket, mi pedig örömmel megyünk fellépni mindenhova - nyilatkozta lapunknak Gyimóthy Erzsébet Edit, aki a megalakulástól kezdve a Tapolcafői Forrás Népdalkör vezetője.

Kiemelte, a népdalkört azért hívták életre, hogy megőrizzék, ápolják népdalkincsünket, a népi hagyományokat, a régmúlt idők emlékét. Megtudtuk tőle, hogy eleinte alkalomhoz illő templomi énekeket is előadtak, mostanában viszont a különböző tájegységek dalai szerepelnek a széles skálán mozogó repertoárjukban. Például a bakonyi népdal-összeállításukat, a kalocsai népdalcsokrukat, vagy éppen a szüreti bordalaikat minél szélesebb körben szeretnék megismertetni a közönséggel.

- Fontosnak tartjuk az általunk előadott népdalok megőrzését, szeretnénk, ha ezek nem merülnének el a feledés homályában. Terveink között szerepel, hogy felvegyük, illetve szorosabbra fűzzük más népdalkörökkel a kapcsolatot, barátságot. Ha valaki szereti a népdalokat, és kedvet érez az énekléshez a településen, vagy annak környékén, bátran keressen meg minket. Szeretettel és örömmel várjuk az énekelni vágyó fiatalokat, időseket egyaránt, akik nálunk jó hangulatba, kiváló társaságba csöppenhetnek - hangsúlyozta a népdalkör vezetője.

Hozzátette, idén két nagy túrát is terveznek: egyrészt szeretnének ellátogatni Erdélybe, valamint augusztusban meg akarják mutatni magukat, illetve a környékbeli szokásokat, énekeket Bécsben, a magyar népdalkörök és néptáncosok találkozóján. - Gyerekkorom óta foglalkozom a népzenével. Sokáig néptáncoltam, tanítottam a gyerekeket, a méltán híres pápai Vadvirág Néptáncegyüttes egyik alapító tagja vagyok. A szüleimtől örököltem a zene szeretetét, és mind a mai napig rabul ejt a népdalok világa, ezt a nagyszerű érzést a következő generációknak is tovább szeretnék adni - fogalmazott Gyimóthy Erzsébet Edit, aki búcsúzóul egy Kodály Zoltán-idézetet ajánlott a figyelmünkbe: „Nálunk 300 éve ugyanaz a dal zenghetett várban és kunyhóban. Azóta a vár romba dőlt, ha áll, lakója idegen, vagy hűtlen lett a magyar dalhoz. A kunyhó hű maradt. A falu megteremtette a tradíció folytonosságát, a mi dolgunk átvenni tőle és tovább ápolni. A tűznek nem szabad kialudni!”

A Tapolcafői Forrás Népdalkör népviseleti ruháinak története ékes bizonyítéka a tapolcafőiek példaértékű összefogásának. A fellépő viselet közös erőből készült el, amihez a népdalkör tagjain túl hozzájárult a helyi református, evangélikus, és katolikus egyházi gyülekezet, a tapolcafői lakosok, az önkormányzat, a pápai Jókai Mór Művelődési Központ, valamint két orvos: dr. Spreitzer Szabolcs, illetve dr. Sárvári Sándor.