Klasszikus meséből zenés bábjáték a Pegazusban

A Pegazus hagyományainak megfelelően a bérletes előadások sorába évadonként klasszikus mese is kerül. Most a szamár, a kutya, a cicus és a kakas tanulságos történetével szórakoztatták a nagyérdeműt. Mint azt a darabokban már megszokhattuk, a sajátos (emberi) keretbe foglalt történetben számos csavar, humoros ötlet, sziporkázó dialógus és jól megkomponált mozgáskombináció színesíti az ismert sztorit.

Az emberzenészek, a Brémai Filharmónikusok zenészfelvételt hirdetnek - indul a történet, majd az elégedetlen gazdákkal, az állatszereplők promenádjával folytatódik. Mindez megteremti a nézők kellő szimpátiáját, hiszen ki ne mentené meg a szamarat a mészárostól, avagy a kutyust a sintértől.

A három szereplő: Végh Zsolt, Valler Kata és Németh J. Szilárd szinte pillanatonként bújtnak más-más szereplő bőrébe, a bábokat is hol egyikük, hol másikuk inspirálja mozgásra. Mindeközben egyáltalán nem zavaró, hogy mind a jókat, mind a rosszakat (rablók) ők hárman játsszák, sőt, a nézőnek néha az az érzése támad, hogy nem is hárman, néha egyszerre hatan szerepelnek a színpadon. A díszlet ötletessége, kihasználtsága, a kellékek variálhatósága szintén megszokott, és kiválóan szolgálja a helyszínek sűrű változását.

A gyerekek végig szurkolják az előadást: kell, hogy az állatok győzedelmeskedjenek a gonoszokon. Mindezt persze meg is teszik, elűzik az ügyefogyott, majdnem szimpatikussá váló rablókat tanyájukról, így biztosítják maguknak a nyugodt öregséget. Aztán amikor úgy hisszük, vége a mesének, még visszatérnek az "emberzenészek" és egy kis ritmus és dallampróba után az összes kicsi nézőt alkalmazzák a zenekarba. Ezt a közös záróének (a zenét Kovács Norbert írta) is jól bizonyítja. Nyelvi lelemények, ötletes díszlet, szép jelmezek, kifejező bábok: mindez a Pegazustól megszokott színvonalon A brémai muzsikusokban is.