Ki is az a Mocsai?

Akkoriban öt percbe sűrítették a mondandójukat, most két órás a műsor. Az elnagyolt volt, ez elnyújtott.

A révfülöpi stúdióban profi (persze van, aki csak képzeli magáról, hogy az) műsorvezetők váltogatták egymást, és elég gyakran neves embereket interjúvolgattak. Rátonyi Kriszta és Anger Zsolt vezette a magazint; a hölgy kedvesen, csacsogva, az úr feszengve és akadozva, jegyzetei sem lendítettek a produkcióján.

Egyik délelőtt Mocsai Lajos, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya volt a vendég. A kiváló szakember ingben, rövidnadrágban érkezett, mire Anger bratyizva szicíliai keresztapának titulálta, közben kint a víz fölött, mint mondta, sirályok „csiripelnek”. Csaknem elröhögtem magam ezen az idétlenségen, de utána – a kézilabdarajongók nevében – máris pironkodtam a riporterpáros felkészületlenségén, ugyanis az MKB Veszprém kézilabdacsapatának edzőjeként faggatták Mocsait. A kapitány persze intelligensen tolerálta a szégyenteljes tájékozatlanságot.

Ez az epizód elenyésző „havária” volt a szombatihoz képest. Zordra fordult az időjárás, annyira, hogy az utolsó negyedórában megszakadt a révfülöpi élő adás, a stúdió eltűnt a képernyőről. Jöttek a kínos töltelékanyagok: piros páncélú, pöttyös bogár mászkált a Balaton-felvidék bokrain, majd havas hegycsúcsok fehérlettek a távolban, aztán Hazajáró pillanatok következtek, és a meglehetősen zagyva Beugró ajánlását sem hagyta ki a szerkesztő.

Elég egy kis vihar, és oda a Balatoni nyár. Csendben, mentegetőzés nélkül ért véget. Se bű, se bá.