Volt egyszer egy... címmel előadás a Kabócában

A történet egy házikóban kezdődik, csodás díszletek között. A Bodnár Enikő tervezte ház lakója egy kislány, aki a Nagy Ürestől fél. Sokat nem tud róla, éppen ezért nagy-nagy szorongással tölti el. Talán az ismeretlen, talán a bezártság és a tapasztalatlanság metaforája ez a Nagy Üres.

A kislány ezért – ösztönösen jól – úgy dönt, hogy világot lát, felfedezi a környezetét, bármi is vár rá odakint, hisz eddig csak a négy fal között rettegett.

Először a ragyogó almafát ismeri meg, melynek nappal csodás almái éjszakára rettegő gömböcöké válnak. Minden éjjel a támadó kukactól tartanak többek közt, aki egyszer csak megjelenik. A legszebb almát rágcsálja össze. A tapasztalat, a megélés feloldja az almák félelmeit, és innentől híre-hamva sincs az esték előtti ijedelemnek. A kislány magával viszi a fa „lábnyomát”. És ez a rituálé minden ismeret után megismétlődik, ami ritmikussá teszi a mesét.

Érsek-Csanádi Gyöngyi egyedül kelti életre a történetet, előadása tele van élettel, erővel. A díszletek gyönyörűek (Fotó: Kabóca Bábszínház)

A sok élmény, tapasztalat és kapcsolat (a lábnyomok) a történet végére a ház „díszei” lesznek. Kitöltik a teret, életet adnak neki, a kislány hazaviszi magával a bizalmat, az ismeretet és a biztonságot.

Érsek-Csanádi Gyöngyi egyedül kelti életre a történetet, előadása tele van élettel, erővel. A díszletek fantáziadúsak, a mese folyamán változnak, színesek és gyönyörűek. Tökéletes választásnak érzem a zenét is. A gyerekek élvezték a darabot, szinte végig a történetet figyelve ültek a helyükön, amelyet Máté Angi, az IBBY-díjas szerző írt. A rendező munkatársa Baranyai Anita.