Az Óriás nyomában

A darab egy Ajka városáról és a közeli Somló hegy eredetéről szóló mondán alapszik. A történetből a színház felkérésére Csukás István faragott mesejátékot, amelyet Rossa László dunántúli népzenei elemeken alapuló zenéje egészíti ki. A kalandokban és fordulatokban gazdag mesejátékot Vándorfi László rendezte, munkatársa Oravecz Edit volt.

A történet szerint egy Fiú és egy Lány egymással folyamatosan civakodó és versengő kísérőikkel, a Kutyával és a Galambbal rátalálnak az Óriás lábnyomára, amely elvezetheti őket egy új vidékre. A műfajnak – zenés mesejáték – megfelelően sok tánccal és zenével kibomló történetben a gonosz Törpe – akit az együgyű Kecske kísér – intrikája miatt következik be a bonyodalom, ugyanis előbb megpróbálják eltéríteni úti céljuktól a Fiút és a Lányt, majd miután ez a próbálkozásuk kudarcba fullad, elrabolják a lányt.

Fotó: Penovác Károly

A tisztaságot, az ártatlanságot és a fiatalságot egyaránt szimbolizáló Lány két, egymást ellenpontozó jelenetben – amelyek az egymásnak feszülő Jó és Rossz közötti különbséget is jelképezik – is egyedül énekel. Először még idilli helyzetben, másodszor pedig a Törpe foglyaként hallhatjuk csengő-bongó hangú, szerelmes-lírai énekét.

Fotó: Penovác Károly

A színészek megbízhatóan hozzák szerepüket: Szelle Dávid a szelíd, szerelmes Fiú figuráját, Telegdi Kamilla a talán kicsit naiv, érzelmes és ábrándozó Lányt, Molnár Ervin a gazdájához hű ebet, Kovács Ágnes Magdolna a magabiztos és a Lányt oltalmazó Galambot, Farkas-Csányi Attila a mafla, megalázkodó Kecskét, míg Egyed Brigitta Törpéje kegyetlen és zsarnoki.

Hiányérzetünk talán ott lehet, hogy a szereplők motivációit olykor jótékony homály fedi. Kárpótolják viszont a nézőt a gyerekek figyelmét is megragadó jelmezek, amelyek Justin Júlia munkáját dicsérik.

A zenés mesejáték bérletszünetes előadásként január 30-án, csütörtökön lesz látható a Hangvillában.