Semmi sem változott a bűnbeesés óta

A Vaszary-villa puritán módon berendezett előadótermében Kéri Kitty, a füredi Kisfaludy Színház vezetője és Szalma Tamás Jászai-díjas színművész adta elő Mark Twain Ádám és Éva naplója című művét hétfőn este.

Jókai Mór és Mikszáth Kálmán kortársának számító amerikai író, újságíró, humorista nálunk leginkább Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjairól, a Koldus és királyfi vagy az Egy jenki Arthur király udvarában című műveiről ismert. Az Ádám és Éva naplóját a hetvenedik éve körül írta, talán ez is magyarázza azt a kedves iróniát, amivel a két szereplőt, ősapánkat, ősanyánkat megrajzolja párhuzamosan írt naplóik szövegeivel. Ha igaz lenne mindaz, amit Mark Twain leírt, akkor ma megállapíthatjuk, hogy a teremtés óta nem sok lényeges változás történt a nő és férfi viszonyában, a két nemhez tartozók egymásról és magukról alkotott véleményében. Ha ez nem is igaz, már azt érdekes tudni, hogy ez száz éve biztosan így volt.

Az előadás a rádiószínházi műfajnak megfelelően afféle széken ülős felolvasószínház volt. A szereplőknek egyszeri mozgásra lehetőséget adó négy széken kívül csak néhány zöld növény adta a díszletet. Igazán nem is kellett több, hisz Kéri Kitty és Szalma Tamás pusztán a hangjával, arcjátékával nagyon érzékletesen mutatta be Éva és Ádám karakterét, érzelmeit, világlátásuk változását. Így azt, ahogy Éva, avagy a hosszú hajú hogyan komolyodik meg kicsit, miközben kíváncsiságát, az élet és Ádám iránti rajongását végig megőrzi. Ugyanígy változott az Évához eleinte távolságtartóan, sőt lekezelően viszonyuló Ádám is, aki idős korában így emlékezett a Paradicsomban töltött időszakra: A Park elveszett ugyan, mégis elégedett vagyok, mert így találtam meg Őt. Szeret engem, amennyire ért hozzá, és én szenvedélyes szívem egész tüzével szeretem.

Kéri Kitty és Szalma Tamás pusztán a hangjával, arcjátékával nagyon érzékletesen mutatta be Éva és Ádám karakterét, érzelmeit, világlátásuk változását (Fotó: Győrffy Árpád)

Ezzel a résszel Mark Twain már saját Évájához ért, a párhuzamos napló 1905-ös elkészülte előtt egy évvel elhunyt felesége emlékéhez. Ahogy a mű záró sorai is rá emlékezve beszélnek Éváról. Szalma Tamás ennél a résznél az első sorban ülő férfi nézők egy részét is bevonta az előadásba. Velük olvastatta fel, amit Mark Twain, illetve Ádám felírt Éva sírjára: Ahol ő volt, ott volt a paradicsom!

Ezzel a zárással lett igazán szilveszterivé a játék, ami egyszerre adott lehetőséget arra, hogy megmosolyogjunk, kinevessünk másokat, de magunkat is. Ugyanakkor arra is ösztönzött, hogy változtassunk gondolkodásunkon, akár egy újabb fogadalommal megtoldva az új év indulása kapcsán teendő vállalásainkat.

Az előadás a rádiószínház műfaji határain belül tökéletes volt. Ha valamin változtatni lehetne, talán a játéktér fehérre meszelt hátterén, ami csak ráerősített az egyébként is rosszul beállított, az arcokat árnyékban hagyó, vagy azokra árnyékot vető világítás hibáira.

Az egyébként nagyszerű produkció mellett a rádiószínház azt is megmutatta, hogy Mark Twain szövege ennél többre is képes. Meg kellene próbálni, milyen lenne a darab igazi színházi produkcióként. Nem sokkal nagyobb technikai háttérrel akár egy több szezonos sikersorozattá is válhatna a nyári Balatonnál.