Kultúra

2014.10.12. 13:25

Irodalomóra Bódai-Soós Judit írónővel, anyukával, matematikatanárral

Nagyalásony - Az írás életem alapvető része, számomra lételem, örömét szinte a beszéddel, járással együtt ismertem meg - Bódai-Soós Judit, anyuka, matematika szakos tanárnő és írónő vall így az alkotás folyamatáról. Az írónő iskolánkban író olvasó találkozó vendége volt.

Bokor Lívia

- Hogyan lehet összehozni a három tevékenységet?

- A hármat már nagyon nehezen. Amióta kisfiam megszületett, egy időre a matematika tanítása lekerült a palettáról, az írás pedig egy döcögős mellékvágányon fut. Amíg nem voltam anyuka, addig magántanárként oktattam a matematikát, jobbára érettségire készíttem fel ifjabb és korosabb nebulókat. Ez a tevékenység főleg a délutánjaimra korlátozódott, maradt időm írni. A reál és a humán érdeklődés együttes megléte nálam mindig jelen volt, egyszerre szerettem volna csillagász lenni és író. Szerintem így kerek a világ.

- Mi indított a versek, mesék, novellák világába?

- Talán maguk a versek és mesék. Már egészen csepp koromban szerettem a gyermekverseket és a meséket hallgatni, amióta pedig megtanultam olvasni, azóta nincs nap olvasás nélkül.

- Mikor írsz?

- Amikor írhatnékom támad és időm engedi. Ha éppen nem érek rá, akkor gyorsan lefirkálom a felbukkanó töredéket. Ezzel az a gond, hogy ugyanazt a hangulatot nehéz újra elkapni.

Bódai-Soós Juditnál (bal oldalt) a reál és a humán érdeklődés együttes megléte mindig jelen volt, egyszerre szeretett volna csillagász és író, vagy például genetikus és fotóművész lenni. Az alkotás folyamatáról beszélgetett az iskolás gyerekekkel
Fotó: Bódai-Soós Judit

- Mi a tapasztalatod? Szeretik a gyerekek a verseket?

- Úgy vettem észre, hogy szeretik. Sokkal inkább, mint a mai felnőttek. Persze, hozzá kell tennem, hogy a gyerekek a legkritikusabbak. Velük aztán nem lehet bármit megetetni .

- Mennyire egyszerű ma könyvet kiadni?

- Részben egyszerű, másrészt pedig nagyon nehéz. Ez attól függ, hogy van-e pénze a szerzőnek vagy nincs. Magánkiadásban ma már bárki bármit megjelentethet, amit nem szégyell, igazán még írni se kell tudni hozzá. Ha viszont azt szeretné valaki, hogy egy kiadó kössön vele szerződést, akkor nehéz dolga van, mert a kiadók nem igazán szeretnek kockáztatni. Olyan könyveket jelentetnek meg, melyeknek a sikerében biztosak.

- Közelebbi terveid?

- Kiadásra vár egy meseregényem és egy mesekönyvem. Ezekhez éppen kiadót keresek. Most írok egy speciális verses könyvecskét.

- Hogyan gondolsz vissza általános iskolás éveidre?

- Nagyon jó kis csapat volt az osztályom, és jó emberek voltak a tanáraim. Ifjúsági regényem, a Visszafelé szaladó fák éppen ezt mutatja be.

- Volt kedvenc tárgyad?

- Egyszerre több is. A matematikát mindig szerettem, mert sosem kellett tanulni. Az irodalmat is nagyon szerettem. Középiskolában kiváló magyartanárom volt, ami még kedvesebbé tette számomra ezt a tantárgyat. A biológia is a szívem csücske volt.

- Mit üzensz az ifjúságnak?

- Amikor kisgyerek voltam, szerettem volna felnőtt lenni, hogy a magam ura lehessek szabadságra vágytam. Amikor felnőtté váltam, szerettem volna megszabadulni a felelősségek súlyától és újra gyermek lenni - szabadságra vágytam. Aztán lassan megtanultam a dolgok jobbik oldalát is meglátni, minden napban megtalálni az örömöt, és ez felszabadított.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!