Mátyás király és a főpapok – Solymosi László előadása

A Tudósklub rendezvényére érkezett veszprémi születésű professzor több tudományos munkája és kutatási témája révén is kötődik a királynék városához. Először összefoglalta Mátyás király uralkodását, kitért a megkoronázására, hatalma helyreállítására, a reformjaira, a hadseregére, a hódításaira, majd a legfőbb kormányzati intézményről, a királyi tanácsról beszélt, amit főpapok és bárók alkottak. Sokan a támaszai voltak. A tizennégy egyházmegye két érseket és tizenkét püspököt számlált. Jövedelmeik különböztek egymástól.

– A főpapok kötődtek a pápához és az ország uralkodójához is, ám gyakran megesett, hogy a király és az egyházfő érdekei eltértek – mondta az előadó. Az ellentéteik a főpapi kinevezésekkor is kiütköztek. A megbízások az uralkodó érdekeit szolgálták. A király és a főpapok között mégsem volt mindig felhőtlen a kapcsolat. Mátyás ugyanakkor a legjobb főpapjait a kormányzati munka mellett a diplomáciába is bevonta.

Vitéz János bíboros, esztergomi érsek, humanista arcképe a szegedi pantheonban, Taiszer János fajansz domborműve.

Solymosi László történész (Fotó: Penovác Károly)

Mátyás megkoronázásakor a tizenegy főpap a korábbi uralkodók „örökségének” számított, ám négy évtized alatt harminc érseket és püspököt ő juttatott főpapi méltósághoz. Eltérő tanultságúak voltak, a főpapok között akadt jobbágy származású is. A kinevezésekkor szerepet játszottak politikai megfontolások, rokonsági kapcsolatok, kánonjogi kritériumok, illetve hivatalnoki vagy diplomáciai szolgálatok megjutalmazása. Kiváló humanisták, bőkezű mecénások, eszes diplomaták és bölcs tanácstagok voltak, de nem egyházmegyéjük tényleges főpásztorai. A legfőbb szempont a feltétel nélküli hűség volt.

A király erélye, szigora és igazságossága érdekeket sértett. Nagy célokat tűzött ki, de úgy vélte, nem korlátozható az eszközök megválasztásában. A magyar nemesség ősi jogai közül keveset hagyott sértetlenül. Olyan adókat vetett ki és hajtatott be, amiket az országgyűlés nem szavazott meg. Nemeseket törvényes ítélet nélkül fogatott el, száműzött és jószágaiktól fosztott meg. Idegeneket emelt főpapi székekre és várkapitányságokra. Várday István kalocsai érsek volt a kedvence, akit annyira hűségesnek, engedelmesnek és bölcsnek tartott, hogy méltatásokat írt róla. Az ő tulajdonságait kereste a főpap jelöltekben. Az előadáson szóba kerültek Mátyás és a főpapok közti konfliktusok, Beckensloer János szökése és Váradi Péter fogságba ejtése. Mint elhangzott: Debrentei Tamással, Báthori Miklóssal, Geréb Lászlóval, Veronai Gáborral és Vetési Alberttel is volt nézeteltérése. Utóbbit Nyitráról helyeztette át Veszprémbe.

Mátyás megválasztásában fontos szerepet játszott egykori nevelője, Vitéz János bíboros, esztergomi érsek. Mátyás a trónra lépése után kancellárrá nevezte ki és az ország ügyeire befolyást engedett neki. Ám a bensőséges viszony nem volt állandó a király és a művelt főpap között. Mátyás a pápa és a főpapok buzdítására indította meg a csehországi háborút, ami komoly terheket rótt a főpapokra: súlyos adókat vetett ki rájuk. Mikor Mátyás ellenségei összeesküvést szerveztek a király ellen, könnyen nyerték meg maguknak Vitézt, akinek közreműködésével hívták meg Szent Kázmér lengyel herceget a magyar trónra.