Hárpiából álomfeleség - A makrancos hölgy című vígjáték telitalálatnak bizonyult

A makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázása című vígjátékot rendhagyó megoldásokkal vitte színre a várszínház. Kata farmerban, időnként A Keresztapa című film zenéje is felcsendül – mindez még jobban fokozza az olaszos zűrzavart, amiben mégis kialakul egyfajta rend. Az itáliai fényt és életigenlő érzést sikerült becsempészni a színpadra a díszlettel is, ami igazán jólesővé teszi a két felvonás megtekintését.

Nádasdy Ádám fordítása remek választás, mivel jól adja vissza a shakespeare-i fordulatokat, a rímeket, jellemző rá a szöveghűség, mégis, a ma embere számára is jól érthető, emellett a tréfák, vicces kiszólások is jól csengenek.

Pap Líviának és Koscsisák Andrásnak igazán jól áll Katalin és Petruchio szerepe. A színpadról lejön, hogy a színészek is élvezik a darabot, mindenki a maximumot hozza, a többféle szerep alakítását is könnyedén megoldják. Külön említésre méltó Keresztesi László játéka, aki bravúrosan hozza az öreg Gremiót, majd vált vissza a keretjáték szereplőjévé.  Kiss T. István, Molnár Ervin, Lenchés Márton, Szelle Dávid, Pánics Lilla, Farkas-Csányi Attila, Punk Péter, Dudi Viktória és Szente Árpád Csaba egyaránt remekel a színpadon, a fellépők igazi, jól együttműködő csapatként dolgoznak együtt.

A „héja-nász”-t igazán élvezetes nézni, a sziporkázó fordulatok és szellemi párbaj kibontakozását figyelemmel követni, azt, hogyan győzi le saját fegyverével Petruchio a makrancos Katát. A főszereplők javára legyen írva, hogy személy szerint a mellékszereplők diskurzusait rövidebben, a szellemi csatározást hosszabban néztem volna.

Az előadásra a vége felé még egy lapáttal rá tudnak tenni a művészek, ami a befejező jelenetnél teljesedik ki. Az ember tényleg elhiszi; a megoldás, a feltétel nélküli bizalom, elfogadás, tisztelet elérése csak így lehetséges, ahogy azt Katalin és Petruchio csinálja. Hiszen a hárpiából kezes bárány lesz és a szelídnek tűnő hölgyek válnak végül makrancossá.

Vándorfi László rendező és Krámer György a közönség örömére újra hozta a szokásos, magas színvonalú munkát, amely jól beazonosíthatóan „várszínházas”.

A makrancos hölgy telitalálatnak bizonyult; könnyed kikapcsolódást, teljes értékű színházi élményt, valódi felüdülést kínál.