A nemeshanyi csipke életre kelt

A különleges csipketábor célja megismertetni a résztvevőkkel a nemeshanyi csipke történetét és annak gyakorlati elkészítését. Természetesen nemcsak kezdők, hanem haladók is voltak a csoportokban, hiszen ez már a kilencedik volt! Nemcsak az idősebbeknek volt csoportjuk, hanem már harmadik ízben ifjúsági tábort is vezettek sikerrel e kézművesség megszállottjai, Devecsei Gáborné Ildikó és Egyedné Varga Piroska. Turós Istvánné Éva a haladókkal foglalkozik.

Fotó: M. Mester Katalin

Egyikük sem tiltakozik a fenti megfogalmazás ellen, mert ők maguk állítják, hogy már évtizedekkel ezelőtt elkapta őket a csipkeverés, csipkevarrás mámorító szenvedélye, az alkotás leírhatatlan öröme. Devecsei Gáborné Ildikó csipkekészítő a magyar Néprajzi Társaság Sebestyén Gyula-díjasa, Turós Istvánné Éva pedig a népművészet ifjú mestere és népi iparművész.

- Nem lehetnének szakavatottabb oktatóink, súgta egyik alkotó, miközben szemrevételeztük a készülő csipkéjét. Boldog megelégedéssel újságolta Ildikó, hogy nemrégiben a csipkekészítők országos találkozóján, Kiskunhalason Hanyból hat felnőtt és négy fiatal vett részt.

Devecseiné több mint két évtizede a Néprajzi Múzeumban kutatott csipkeügyben, s ekkor találkozott egy 1959-ben beadott nemeshanyi csipkéről készült pályamunkával (készítője: néhai Németh József sümegi tanító). A talált anyag úgy megfogta, hogy hamarosan elutazott Hanyba, még Imre Sándor polgármestersége idején. Érdeklődését, gondolatait szívesen fogadta a faluvezető és Csordás Tünde, akkori alpolgármester is. Ez is lendületet adott, hogy helyben, s nem másutt kell felébreszteni és tovább vinni e csipkekészítési technikát.

De honnan is ered, s mitől nemeshanyi ez a csipke? Lássunk egy kis csipketörténeti áttekintést. A nemeshanyi csipke S.Tóth Mária (1905- 1974), a hanyi kovács lánya sikerével robbant be a köztudatba, ugyanis a fiatal hölgy az 1937-ben Párizsban megrendezett Nemzetközi Kézműipari Kiállításon különdíjat kapott munkáira. Elképesztő, micsoda siker volt ez! S len-ne ma is. Mi kellett hozzá a kis faluban élő Máriának? Csak technikai szakismeret, egyéni ötlet, látásmód, rendkívüli kitartás, szenvedélyes elhivatottság.

A csipkekészítés alapjait Budapesten tanulta meg az 1920-as évek második felében. Nagy vonzalma, érzéke mutatkozott e kézműves technikához, s ez alkotó fantáziájával továbbfejlődött ügyes ujjai alatt. Szeretett volna az Iparművészeti Főiskolán csipketervezést tanulni. Igaz, csak hat elemit végzett, de nem emiatt mondta neki Lakatos tanár úr: A csipkét inkább magától tanulnánk, a tervezést meg ne tanulja senkitől, inkább őrizze meg egyéniségét! Így is történt, Mária Nemeshanyban készítette tovább a varázslatos, egyéni csipkéit. A maga tervezte, rajzolta leheletnyi finom csipkékben megőrizte a virágos, margarétás, kalászos, szíves népi hímzések formavilágát.

A látogató szeme akaratlanul is megakad egy éppen készülő munkán, amiből fehér horgolócérnán függő rengeteg verőke (más nevén csipkeorsó) ágazik ki. Megszámlálva 24 pár, vagyis negyvennyolc. No, ezek közt igazodjon el az ember! Ez nem hanyi, mert az varrott csipke, hanem egy Hunnia vert csipke. A hanyi egyedi, népi-iparművészeti, levegőben varrott csipke , fűzi hozzá Turósné Éva. Ildikó elárulja azt is, hogy van egy ékszerész, művésznevén Mollinari, aki szintén beleszeretett a hanyi csipkébe, s ezüstbe, aranyba önti. Igen különleges egyedi ékszer a végeredmény.

Éva és Ildikó jól ismertek és elismertek országosan is a népi iparművészet e területén. Igaz, más vidékéről valók, de kicsit már hanyinak is vallják magukat. Devecseiék annyira beleszerettek a csipkés falu környékébe, hogy 2002-ben egy 200 éves házat vásároltak meg. Felújították, s nemcsak a tábor idején tartózkodnak itt. Ildikó elmondja, hogy hazánkban csak négy helyen oktatnak csipkekészítést gyerekeknek. Az egyik hely Nemeshany. Éva folytatja, a Magyar Csipkekészítők Egyesülete 180 fős, de a hobbiként alkotókkal együtt nagyságrendileg tán ezer fő foglalkozhat hazánkban e szép mesterséggel.

Ildikónak nagy lendületet adott a Magyar Csipkeközpont Alapítvány szervezésében a Duna Palotában 2000-ben megrendezett kiállítás, ahol egy tárlóban a nemes- hanyi csipkét mutathatta be. Meghívására eljött a fent említett Mariska néni menye, az idős Tóth Andrásné is, aki látva ezt a megbecsülést, gondoskodást, átadta Ildikónak a csa-ládi ereklyéket. Kapott így Ildikó rajzokat, kész csipkéket, amit aztán feldolgozott . Odaajándékozta Tóthné azt az oklevelet is, amit Párizsban kapott a fiatal T. Mária a világkiállításon. Devecseiné pedig mindezeket visszavitte Hanyba. Jelenleg a faluház állandó kiállításának része, a község tulajdona.

Hogy a csipkézés a kihalás felé tendált, mutatja az is, hogy Európában csak Kiskunhalason van varrottcsipke-műhely nyolc foglalkoztatottal. Ne feledjük, örökös tanulás és évtizednyi gyakorlás után lehet csak ezt a mesterséget magas színvonalon űzni. Türelmet, kitartást igénylő munka. Igaz, vannak e mesterségre születettek, mint a néhai Tóth Mária. A kontúrcérna 80-as, a csipkevarró szál 100-as vékonyságú horgolócérna. Kell a kitartás e szálakkal elboldogulni.

Nemeshany pedig hálás mindkettőjüknek és a csipkevarrást gyakorló helyieknek, hogy szakmai ismereteiket szívesen, lelkesen továbbadják. Ildikó 2013-ban megkapta a Nemeshany Kultúrájáért- díjat az önkormányzattól. Kiss Attila polgármester csipkések felé irányuló megbecsülését pedig bizonyítja, hogy két lánya, Csenge és Virág is csipkekészítő, pedig az idősebbik sincs még 16 éves.

- Elmondhatom, hogy sikerült feltámasztani és továbbadni, ha szűk körben is, ezt a feledésbe merült csipkekészítési technikát. S. Tóth Mária régi rajzai életre keltek a szorgos kezek alatt, meg-őrizve a hagyományt a jelen és a jövő számára - mondta Devecseiné Ildikó.