Az ajtókon egyszer be kell lépni

Az alapsztori így szól: Louise Banks (Amy Adams) nyelvész és egyetemi professzor, aki egy nap azt tapasztalja a campuson, hogy a portugál nyelvekről tartott előadásán csak egy-két diák van jelen, és ők sem túl aktívak. A hirtelen megcsörrenő telefonok zavarba ejtik a tanárnőt, ezért egyik diákja arra kéri, kapcsolja be a híreket. Ekkor veszi kezdetét a világméretű katasztrófa ; a tv-ben minden csatornán ugyanaz megy. Tizenkét különböző helyen a világ minden kontinensén kagyló alakú, 450 méter magas objektumok jelentek meg az égen.

Ezt követően Weber tábornok (Forest Whitaker) felkeresi a nyelvésznőt, hogy létesítsen kommunikációt a különös űrhajóban lévő idegenekkel. Louise élete felborul, hirtelen nem tudja, mi történik vele, ki kell szakadnia a szomorú valóságból, melyben kislánya életéért küzd.

Amy Adams Louise Banks szerepében az Érkezés című filmben
Fotó: Paramount Pictures

A film nagyobb részében a tudósok megpróbálják értelmezni a félelmetes, ám meglehetősen nyugodt lények szimbólumait. Louisnak saját nyelvi szempontrendszere van, amelyen keresztül beszélgetni tud velük.

A történet az elejétől a végéig lenyűgöző, beleértve a hatásos, feltérképező jeleneteket, amikor senki nem beszél, semmi nem történik, de mégis egyre közelebb kerülünk a megoldáshoz. Minden egyes jelenet figyelemre méltó, és a megfejteni váró rejtélyek mellett nem szabad elmennünk főhősnőnk egyre inkább kibontakozó személyisége mellett.

A film legnagyobb rejtélye nem is igazán az idegenek látogatásában rejlik, hanem abban a meghökkentő fordulatban, ami Louise életéről kiderül. A mesterien megrendezett mozgókép közölni akar valamit a nézővel, pontosabban kifejezve az emberrel. Az idő a legképlékenyebb dolog, ami körülvesz minket, a múltunkat és a jelenünket, és mi vagyunk sorsunk irányítói. Rajtunk múlik az emberiség jövője. Nem csak kis porszemek vagyunk a világegyetemben, mint ahogy azt mi hisszük, hanem vezetők vagyunk, országok irányítói, önmagunk alakítói és a jövőnk beteljesítői.

A jövő az, ami meghatározza a múltat. Nem visszanézni kell, hanem előre. A többszörösen Oscar-díjra jelölt Amy Adams karaktere ezeket az alapvetéseket tanulja meg, amelynek segítségével rájön a megoldásra. Ettől lesz igazán ütős a végkifejlet, amelyhez a gyönyörűen megkomponált filmzene is hozzátesz némi pluszt.

Vannak napok, amelyek meghatározzák az életeden túli történetedet, mint az a nap, amikor megérkeztek - így szól a film fő mondanivalója. A keretes szerkezet ugyan lezárja a történetet, de számunkra nyitva hagyja azokat az ajtókat, amelyeken egyszer talán be kell lépnünk ahhoz, hogy túléljük.