Igazi örömforrás számomra - Beszélgetés Esztergályos Cecíliával színpadról, szerepekről, kerámiákról

- Harmadszor tért vissza Veszprémbe. Milyen emlékei vannak a színházról, az első évadjáról?

- 1990 decemberében volt az Osztrigás Mici bemutatója, Vámos László, 1991 februárjában Caragiale a Farsang című előadása, Dan Micu rendezésében. Négy éve Szakonyi Károly Adáshiba című színművében játszottam. Korábban olyan színészekkel játszottam együtt és olyan emberek rendeztek, akiket szerettem. Dan Micunak érdekes stílusa volt, teljesen más, mint amilyen én voltam akkor. Jót dolgoztunk együtt.

- De csak rövid ideig. Miért?

- Visszamentem, utána kezdődött a Família Kft. tévésorozat és onnan már nem engedtek el játszani. Csak 1996-ban alakítottam Szolnokon a Csárdáskirálynőben Cecília szerepét.

- A Família Kft. szép emlék? Úgy tudom, néhányan ma is összejárnak.

- Része az életemnek, imádom a mai napig. Állítólag most megint ismétlik valamelyik csatornán. Igen, páran tartjuk a kapcsolatot.

- Most Veszprémben a My Fair Lady című musicalban Mrs. Higginst alakítja. Hogyan fogadta a felkérést?

- Az igazgató úr kért fel erre a szerepre. Megkérdezte tőlem: Cili, lennél-e az édesanyám? . Igent mondtam.

- Ez egy kis szerep.

- Nincs kis szerep, csak rossz szerep van, és ez nem rossz szerep. Ez egy kis jó szerep.

Esztergályos Cecíliát Oberfrank Pál kérte fel a szerepre. Megkérdezte: Cili, lennél-e az édesanyám?
Fotó: Nagy Lajos

- Bálint András rendezte az előadást. Milyen volt a vele való közös munka?

- Bálint Andrissal többször forgattunk együtt, 1964-ben Szabó István Álmodozások kora című játékfilmjében dolgoztunk először, azóta jó barátok vagyunk. Majd a BUÉK című film 1978-ban és a Boldog születésnapot, Marilyn 1980-ben. Nagyon régen volt.

- Szívesen jött ismét Veszprémbe?

- Persze. Nagyon jól érzem magam, a kollégáim odafigyelnek rám, elkényeztetnek, remek hotelben lakom. Néha nem is megyek haza, csak amikor játszom a Mici néni két élete című darabban a József Attila Színházban.

- Hány helyen játszik?

- Jelenleg tizenhárom darabban játszom, hat helyen. Havonta húsz előadás, decemberben, januárban húsz, huszonegy. Szerintem nem szabad ezzel foglalkozni, mert ma így van, de lehet, holnap teljesen másképpen lesz. Lehet, hogy egy megszűnik, de jön helyette másik.

- Nyilván nem minden felkérésre mond igent.

- Régebben se mondtam mindenre igent. Nem azért, mert olyan frankó vagyok, hanem azért, mert aminek nincs értelme, azt minek játszanám el?

- Mennyire sietős a karácsony előtti időszak? Tudott készülni az ünnepre?

- Nem tudtam. Máskor szoktam főzni, beiglit sütni, de most hála Istennek, nem érek rá. Abban maradtunk az urammal, hogy kímélünk engem, karácsony ünnepén elmegyünk az étterembe, még soha nem voltunk, de nem érek rá, 23-án is játszom, 27-én, 30-án, 31-én is. Van két szabad napom és szabad estém, azalatt sok dolgot kell elintézném. Utána Isten segítségével kezdődik az új év az Újszínházban. Két éve vagyok az Újszínház tagja, örülök, hogy ebben a korban egy társulat része lehetek. Január 4-én kezdem próbálni Móricz Zsigmond Sári bíró című vígjátékát, Nagy Viktor rendezésében.

- Kerámiázik, fest, öt éve Veszprémben, a Mestermű Galériában volt kiállítása. Ez a fajta alkotás egészen más, mint a színpadi jelenlét.

- Leülök, nem tudom, mi lesz belőle, de alakul valami. Az arc, a forma benne van az agyagban, már akkor látom magam előtt, amikor nekifogok egy kerámiának. Látom benne azt a figurát, akit megformálok. Mutatok festményeket a telefonomon: imádom az állatokat, kutyákat, lovakat. Az iskolában nem arra figyeltem, amit mond a tanár, hanem azt néztem, hogyan áll az orra, szeme, hogy aludt, mit csinált. Fogalmam nem volt arról, mit beszél.

- Már akkor is leste az emberek pillanatait, mint most, színészként?

- Biztos. Itt egy szobor. Kérdezik tőlem, miért csinálok ilyen borzalmas rondát? Azért, mert én így látok. A fogát nem csináltam külön, leesett és ott maradt. Itt egy öreg bohóc, egy öreg ember. Kérdezik, miért ilyen beesett az arca? Mert öreg. Miért tetszik ilyet csinálni? Azért, mert ez érdekel. Szépet könnyen lehet, a szép lány gyönyörű. Ebben az arcban, alakban egy élet van benne. Fiatal volt, megöregedett, áll hátul, a karban és ott nézi, hogy mi minden ment el mellette. Azt kérdezik: miért ilyen szomorú? Mert ilyen az élet.

- Pedig ön derűs, vidám.

- Ez ott van mindenkiben.

- A kerámiázás, festés megnyugtatja önt?

- Ez a világ teteje. Imádom. Az Úristen, meg mi ketten. Alig várom már, hogy csinálhassam. Életemben nem húztam két vonalat, nem rajzoltam, csak egyszer kipróbáltam és örültem neki. Ez egy örömforrás, feltöltődés számomra. Szokták rám mondani, hogy képzőművész. Dehogy vagyok én képzőművész! Ezt azért szeretem, mert azt csinálom, amit én akarok, azt, ami nekem tetszik. Nem szólhat bele senki. Az agyagozás, festészet a csend, a megváltása az életemnek. Teljesen más ember lesz belőlem, amikor azzal végzek és felmegyek a műhelyemből az uramhoz. Sokszor nem tetszik, amit csináltam, kidobom vagy átfestem. Boldogsággal tölt el ez a munka. A színpad is boldogsággal tölt el, de ott van rendező, és közönség, aki rögtön visszajelez.