Rendszerek nélkül - In memoriam Szilágyi László

Február 3-án, halálának tizedik évfordulóján ismét rá emlékezünk. Már életében legenda volt, ahogy Géczi János írta: „lényeges alakja Veszprém jelenkorának." Akik ismerték vagy találkoztak vele Veszprém utcáin, nem mehettek el mellette közönyösen vagy érdektelenül. Szerették és féltek tőle. A külsőségek alapján ítélték meg, kevésbé ismerték valódi személyiségét. Lackóról Sváby Lajos Kossuth-díjas festőművész, főiskolai tanár így írt: „Nemcsak kívül, a ruháin viselte punkos abroncsait, belül, a lelkét is láncok kötözték, marták, fojtogatták. Nem viccből grimaszolt.

Fintorait a fájdalmai gyúrták, rángatták - ám ha mosolygott, akkor szétterült arcán a szeretet." Bordács Andrea esztéta, az életmű kutatója szerint pedig „amúgy éppen az öntörvényűsége tette őt hiteles figurává, ezáltal lehetett elementáris hatással a művészetre." Számos kiállításon bemutatkozott, tehetségét díjakkal is elismerték (Domanovszky-díj, David Bowie-díj, Veszprémi Tavaszi Tárlat Nívódíja két alkalommal is). Ars poeticáját legtalálóbban ő maga fogalmazta meg egy kiállítása kapcsán: „Képeimben kamaszkorom óta a színek tudat alatti kaotikus világát fejeztem ki.

Festészetemben egyfajta avantgárd expresszív magatartással kötődtem szubkultúrákhoz. ...Képeimben az extravagáns személyek és a dimenzión túli extázis foglalkoztatott." Ez az extravagancia nem csak festészetében jelent meg. Zenész és performer is volt. Egész létét áthatotta a punk életérzés, amelynek köszönhetően élete és művészete nem választható szét egymástól. E két szféra esszenciáját és összefonódását leginkább a híres, sokat emlegetett, a Műcsarnokban 2003- 2004-ben rendezett Rosszcsontok című kiállításon megjelenő installációja fejezte ki.

Nemes egyszerűséggel berendezték a szobáját. A bútoraival, tárgyaival, a dobfelszerelésével, lábosaival és minden apró részlettel. A lázadó művészet volt az élete. Lázadó élete művészet volt. Halála óta több oldalról megközelítve foglalkoztak életművével. 2012-ben az Óváros Art Galériában nagyszabású kiállítással emlékeztek Szilágyi Lackóra. A Veszprém Portré internetes folyóirat 2012-ben külön tematikus számot jelentetett meg a festőművészről. 2013-ban konferenciát rendeztek azzal a céllal, hogy megpróbálják megtalálni, kijelölni helyét a magyar művészettörténetben.

Ezzel párhuzamosan Bordács Andrea könyvet írt róla, amely a Miklós utca 18. Művészekért Alapítvány kiadásában jelent meg. Korábban szintén az alapítvány gondozásában látott napvilágot Kovács Endre fotóesszéje. Mindeközben megkezdődött az életmű feltérképezése, a több száz mű fotózása, katalogizálása is. 2013-ban pedig felavatták a róla elnevezett utcagalériát is. Punk's Not Dead!

Dohnál Szonja
képzőművészeti referens