Ismét remekelt Noah Baumbach rendező

A Házassági történetet látva kijelenthető, hogy a cipész maradt a kaptafánál, ugyanakkor szintet lépett.

A rendező nem árul zsákbamacskát, ahogy a cím is sejteti, egy házasság s ezzel egyidejűleg egy válás viszontagságait láthatjuk. Elsőre nem hangzik izgalmasnak, miért akarnánk a mindennapi élet problémaköreit átélni a vásznon? Nos, pont azért, ahogy Baumbach mesél.

Rögtön a mesés nyitányban megismerjük a feleket, mégpedig úgy, hogy mindketten elmondják, mit is szeretnek a másikban. Charlie (Adam Driver) színházi rendező, alapos, kifinomult, férfiként sem retten meg a házimunkától. Művészként és apaként is határozott, céltudatos egyéniség. Nicole (Scarlett Johansson) színésznő, igazi játékos anyuka, kompromisszumkész, odaadó, közvetlen ember. Kapcsolatuk utolsó stádiuma elevenedik meg előttünk, ám ez közel sem merül ki annyiban, hogy csak gyűlölködni tudnak. Mindenképp barátok szeretnének maradni, közös gyermekük felügyeleti jogát észszerű keretek között kívánják behatárolni, mindezt ügyvédi beavatkozás nélkül. A dolgot nehezíti, hogy Charlie New Yorkban maradna, míg Nicole Los Angelesbe költözne, hogy frissen elnyert sorozatszerepére koncentrálhasson. Nem mellesleg a nő családja szintén az angyalok városában él. Az örökös szélmalomharc azt eredményezi, hogy Nicole végül beadja a válókeresetet, jogi útra terelve az ügyet.

Az élet írja a legjobb forgatókönyveket közhely ezáltal szépen visszaköszön, hiába beszélünk alapjáraton fikciós alkotásról. Hétköznapiságában rejlik a legnagyobb erőssége, noha a rendező–színész konfliktushelyzettel nem mindenki tud majd azonosulni. Ez azonban csak egy szeletkéje a diszfunkcio­nális család kálváriájának. Akiben ott lapul az empátia szikrája és ment már tönkre kapcsolata, át fogja érezni Charlie és Nicole huzavonáját. Baumbach remek érzékkel ás bele az érzelmek alagútjába, macska-egér játékot űzve a nézővel. Művét ugyanúgy áthatja a finom humor, mint a szívfacsaró melankólia. Előbbire pazar példa az ügyvédek ábrázolása. Már-már paródiába hajlóan elnagyoltak, mégis könnyen elképzelhető, hogy a valóságban is léteznek efféle válóperes jogi cápák. Briliáns, ahogy passzív-agresszív módon fenyegetik egymást, néhány másodperccel később pedig már azt tárgyalják, mi legyen az ebéd.

A rendező másik bravúrja, hogy esze ágában sincs állást foglalni. Mindkét felet meghallgatjuk, s magunkban eldönthetjük, kinek a pártjára állunk. Ez cseppet sem könnyű, ­pokolian kemény morális dilemmák elé állítja a nézőt Baumbach. Mindezt olyan jelenetekkel éri el, melyek viszonyítási alapnak fognak számítani a szakmában. Nicole vágatlan beszélgetése az ügyvédjével vagy az érzelmi csúcspontot jelentő vita Charlie lakásán mind borzasztóan fajsúlyos szegmens. Zseniális húzás, ahogy a kezdeti bájcsevegés átmegy heves perpatvarba, észérvekkel való győzködésbe, majd teljesen kifordulva magukból már csak a sárdobálás zajlik, amit egyik fél sem gondol komolyan, de így ütközik ki rajtuk a feszültség.

Adam Driver és Scarlett Johansson párosa parádés. Mindketten életük formájában brillíroznak, garantáltan Oscar-­jelölésig viszik, és azon sem kell meglepődni, ha elhozzák a szobrot. Laura Dern szenvtelenül laza, ami jól áll neki, Alan Alda bájos, Ray Liotta pedig nyúlfarknyi szerepében is tökéletes.

A Házassági történet fontos, emellett tanulságos alkotás, noha nem szolgál elcsépelt tanmesével és szájbarágós konklúzióval. Egy párkapcsolat végső állomását hivatott ábrázolni őszintén, éretten és szívbemarkolóan. Kényes kérdéseket tesz fel, válaszút elé állítva ezen a könnyeken, derűs pillanatokon átívelő úton. Elvégre ez is az élet része.