Olvasó

2011.01.03. 14:42

Hűségesen a hazához

Maradok, mert ez az én hazám - címmel megindító levelet olvashattunk Horváth Istvántól a hazához való kötődés szép példájáról a Naplóban a közelmúltban.

Napló Online

Sok magyar családott megérintettek a kitántorgások hullámai. Nagyanyám hasonlóan, 1956-ban a határról visszafordulva, szintén inkább Magyarországot választotta más helyett. Apai dédnagyanyám egyik leánytestvérének egyetlenegy gyermeke viszont élt a történelmi lehetőséggel, s egy más kontinens állampolgáraként próbált szerencsét.

Sajnos, kint született újságíró fia nem tanult meg magyarul. Anyai nagyapám egyik öccsének szintén sikerült szerencsét próbálnia, azonban másik öccsének, aki a textilgyári munkástanács tagjaként a forradalmi napokban Pápán elszavalta Petőfi Nemzeti dalát, meg jelszavakat hangoztatott, már nem volt lehetősége szerencsét próbálni; nem követett el nagy bűnt, csak sokadmagával elragadta a hév, egyetértett Nagy Imre emberarcú szocializmusának gondolatával, de ezért ő is megkapta büntetését a forradalom után. Azonban Kádár alatt sem őt, sem a családot nem üldözték a hazafias cselekedetért, sem egy-két kitántorgóért.

Sok értékes, tehetséges ember hagyta itt az országot a XX. században. S ez szomorú. Pedig mennyivel gazdagabbak lettünk volna, ha nem így történik. A nyugati jelentések szerint 1956 után 193 885-en hagyták el az országot, ebből 11 447-en tértek haza a különböző amnesztiarendeletekre. A központi statisztikai hivatal jelentése szerint Pápáról mintegy 1500-an távoztak, ami a város lélekszámának 5,61 százaléka volt, és így Pápa az ország városai közül Sopron és Mosonmagyaróvár után a szomorú harmadik helyet foglalhatta el ebben a rangsorban. Pápán 1956-ban, az akkori 360 zsidó, illetve zsidó származású személy közül csupán 26-an maradtak.

De Pápáról a korábbi időkből is  az első és második világháborút követően  jócskán kivándoroltak. Rengeteg munkás, s ha az ismertebbek közül emelünk ki, akkor 1947 után Sulyok Dezső is távozott. Tehát Magyarország viharos, politikai fordulatokban gazdag 20. századi történelmét számos kivándorlási hullám jellemezte.
Na és ma hogy állunk? Amíg a rendszerváltás előtt évente 24 ezren disszidáltak, a 2007-es adatok szerint hazánkból csak az uniós államokban 34 ezren kértek tartós letelepedési engedélyt.

Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az ország népessége már talán tízmillió alá esett. Másfél millióval többen hagynák el Magyarországot, mint ahány külföldi ideköltözne  ez derül ki a Gallup felméréséből. A 148 országra kiterjedő közvélemény-kutatás során csaknem 350 ezer embert kérdeztek meg arról, hová költöznének hazájukból hosszú távra. Magyarországról 15 százalékkal többen mennének el, mint ahányan bevándorolnának  derül ki a felméréséből. Összehasonlításképpen: Sierra Leonéból a lakosság 56 százaléka szívesen elvándorolna. Ausztria lakossága nőne a migrációval, Svájc pedig emberáradattal számolhatna: a felmérés szerint az alpesi országban  800 ezres elvándorlás mellett  tízmillióan telepednének le.

Az idei népszámlálás után már okosabbak leszünk, a demográfusok szerint azonban meglepetés lenne, ha  úgy, mint 2001-ben  most is találnának jó százezer addig nem nyilvántartott magyart, és ez ismét tízmillió fölé lök- né hazánk népességét. Pedig bárcsak így lenne...

Kerecsényi Zoltán,
Pápa


Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!