Hétköznapok és ünnepek

Kellenek időnként különleges pillanatok, színesek, szépek, amik kimozdítanak az egyformaságból. Ünnepiek, amik attól egyediek, hogy csak ritkán adatnak meg. Nem lehet mindennap ünnep, hiába szeretné az ember. Néha azt érzi, jó volna mindennap örülni, de tudja jól, az ünnepnek éppen a ritkasága, egyedisége adja meg a varázsát.
 
Az ünnepre jó várakozni. Készülni rá, testben és lélekben, az ünnepeltre gondolni, szervezkedni, vásárolni, titkolózni, titokzatoskodni. Ez a készülődés talán jobb is, mint maga az ünnep, de mindenképpen szükséges ahhoz, hogy boldog ünnepünk legyen. Van bennünk izgalom: elkészül-e időben, helyén lesz-e minden, örül-e az ünnepelt a meglepetésnek, tudjuk-e emlékezetessé tenni számára a napot?

A héten több ünnep részese lehettem. Társadalmi, közösségi és családi ünnepeké. Az egyiken csak jelen voltam, a másik megdobogtatta a szívemet, a harmadikat én szerveztem és adtam ajándékba. Ez utóbbi a legörömtelibb. Ma este pedig a Petőfi Színház ötven éves társulata ünnepel, köszönti a teátrum nagy családját, korábbi és jelenlegi alkotókat, művészeket és a hűséges közönséget.

Szükség van az ünnepekre.  Kiemelnek, felemelnek, átértékelik életünk fontos és kevésbé fontos pillanatait.  Az összetartozásról szólnak: ha máskor nem is, most együtt vagyunk, egyek vagyunk. Ezek a jeles napok segítenek túlélni az egyhangú, szürke hétköznapokat.