Rossz? Nem baj, tessék nézni!

Aztán jönnek a firkászok és kritikusok, akik nyilván merő rosszindulatból és irigységből lehúzzák a Marslakókat a sárga földig és megpendítenek olyan szálakat, amiket igazán nem illik. A producer fizetését (Jáksó egymilliót kap havonta), a költségvetést (kétmilliárd forint), és próbálják mindezt szembeállítani azzal, hogy mégiscsak köztévéről van szó, vagyis ez esetben nem néhány kőgazdag filmmágnás zsebéből rángatják ki a pénzt. Az már csak hab a tortán, mert ilyesmit kritikusok hogy is vethetnének olyan szellemi magasságokban szárnyaló emberek szemére, mint Jáksó, hogy a dialógusok kritikán aluliak,a vágások rémesen idegesítőek, a kameramozgásokról meg kár is szót ejteni. Jáksó persze megmagyarázta: "én nyersnek hívom azt, amit te rossznak." Lám, máris megvilágosodtunk, valóban, mi balga nézők tévedtünk megint. Hát nem rossz az, csak nyers! Vagy hogy igazi filmből idézzünk: "Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk". Ugye. Tessék kitartóan nézni mindenkinek, még ha fizikailag fáj is, még ha szédül is tőle az ember, ha migrénje lesz, ha az agysejtjeit percről percre tizedeli. Ha pedig már végképp nem bírja, hát lelke rajta, némítsa le, porszívózzon, vagy főzzön addig, de el ne kapcsoljon! Mert ez itt kérem, valamiféle nemzeti érték.