Hatékonyság, munka

Hitelesnek mondható uniós statisztika szerint ugyanis az itthoni munkavégzés ideje jóval magasabb, mint az európai átlag (akár egy hónappal többet dolgozik évente a közép-kelet-európai, mint nyugati társa).

Mi, magyarok az élbolyba tartozunk. Ez önmagában sem valami pozitív, pláne, ha a kereseteinket is megemlítjük, de az igazán elkeserítő a munkahatékonyság összehasonlítása. Ott valami elképesztő a lemaradásunk: az első helyen álló Norvégiában például az egy munkaórára eső GDP (nemzeti össztermék) értéke az OECD-országok átlagát 100-nak véve közelít a 180-hoz, míg nálunk nem éri el a 60-at.

Vagyis a norvégok munkavégzésének hatékonysága háromszorosa a miénknek. Tudom, ennek rengeteg összetevője van, például az előkészítéstől a  munkaszervezésen át a szükséges és legmegfelelőbb anyag, szerszám odakészítésén keresztül a szállítmányozásig, az értékesítésig. De azért az mindenképpen tanulság, hogy nem minden a rengeteg munka: ha a hatékonyság nem megfelelő, akkor a fene megette az egészet. Ki ne tudna példákat említeni az út mellett kapirgáló, "öten nézik, mit csinál az egyik" típusú brigádokról, az éppen mindig reggeli (tízórai, ebéd, uzsonna) szünetet tartó építőmunkásokról, a rendkívül elfoglalt, aktákat ide-oda rakosgató hivatalnokokról, a hosszasan egymással beszélgető eladókról, az állandóan telefonáló ügyintézőről nem is beszélve.

Aztán a hatékonyságot mutatja az is, hogy hányszor bontjuk fel újra és újra a nemrég elkészült utat, mert a víz-, csatorna-, gáz- és elektromos fejlesztés, beruházás, javítanivaló éppen most ér az adott helyre, vagy a pár hónapja elkészült épület vakolata már vizesedik, omlik le, és pillanatok alatt "kijön a patinája". Hát ennyit rólunk, a munkánkról és annak hatékonyságáról. Tisztelet a mindenkori kivételnek.