Szent István emlékezete

- Idézzük fel ezen alkalomból Szent István korát, az ezer évvel ezelőtti történéseket! - A magyarok keresztény hitre térítését és ezzel Európába való integrálását még Árpád vezér unokája, Taksony kezdte meg. 953 körül a távoli Bizáncból érkeztek térítők, majd két évtizeddel később Géza fejedelem a német császártól kért keresztény papokat. A szerzeteseknek nem volt könnyű dolguk, hiszen a pogány magyarok ragaszkodtak saját isteneikhez. Ebbe a politikai helyzetbe született 975 körül Géza és Sarolt fia, Vajk, aki a kereszténységben az István nevet kapta.

Ekkor persze még nem volt nyilvánvaló, hogy apja halála után ő örökli majd az uralkodói címet, hiszen az ősi utódlási törvény szerint mindig a család legidősebb férfi tagja következett a fejedelmi székben. Eszerint a hatalomnak két várományosa volt: Géza öccse, Mihály és Tar Zerind fia - az akkor a nemzetségben legidősebb Koppány. Végül a fejedelemnek erőszakkal sikerült elérni, hogy az ország nagyjai Istvánt pajzsra emeljék, és ezzel elismerjék jogát a hatalomra.

Géza ezután fia részére megkérte a bajor fejedelem, Civakodó Henrik lányának, Gizellának a kezét. Amikor már minden rendeződni látszott, 997-ben meghalt Géza, és nemsokára ki is robbant a viszály a hatalomért. A régi rend híveinek vezére Koppány lett, akivel István seregei Veszprém és Várpalota között ütköztek meg. A német lovagok segítségével István fényes győzelmet aratott, majd a lázadókon kegyetlen bosszút állt.

Nyitva állt tehát az út egy erős európai állam létrehozására. A nyugati kereszténység tudatos vállalásával és akár erőszakos terjesztésével első királyunk az európai államok mintájára próbálta megszervezni országát. Az ezredfordulón III. Ottó császár biztatására István koronát kért II. Szilveszter pápától. Kevéssel ezer karácsonya előtt Asztrik apát meg is hozta a koronát Magyarországra. S hogy miért volt ez fontos esemény? Mert ezzel a pápa az egész világ tudomására hozta: István szuverén keresztény uralkodó. A valódi államalapítás természetesen csak ezután következett. Ide tartozik a vármegyerendszer kialakítása, a katonaszervezetek (várispánság) kiépítése, a tíz egyházmegye létrehozása, a monostorok alapítása, a vám és adószedés bevezetése és nem utolsósorban a német mintára megszervezett lain írásbeliség terjesztése.

Emellett a fiatal magyar állam belső és külső ellenségeit is állandóan szemmel tartva őrizni kellett a békét, amely elengedhetetlen feltétele volt az ország megerősödésének. István és királysága számára talán a legsúlyosabb próbatétel a trónörökös, Imre herceg 1031-ben egy vadászaton bekövetkezett halála volt. Ezzel ugyanis az uralkodó unokatestvérén, a pogány Vazulon kívül férfiágon nem maradt több örökös. István ekkor nővérének a fiát, Orseoló Pétert jelölte utódjául. Vazul, hogy mellőzöttségét orvosolja, összeesküvést szervezett a már beteg király ellen, de a merénylet meghiúsult. Vazult és társait megvakították, fiait pedig száműzték. István király utolsó éveiben még inkább az egyház és annak megerősítése felé fordult. Ez idő tájt írodott második törvénykönyve, és akkoriban tette át Esztergomból Székesfehérvárra székhelyét, ahol még korábban elkezdte a királyi temetkezőhelyet is magába foglaló bazilika építését. István király 1038.augusztus 15-én halt meg. Székesfehérváron helyezték örök nyugalomra.

(Forrásul szolgált: Fedezd fel a világot! A magyarság története című könyv)