Emlékezés Bagarusra: a szíve ellene fordult

A Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ könyvtárában a minap Fülöp Irén kisgrafika gyűjtő tárlatával, Padné Szabó Mária tanárnő pedig életének ismertetésével emlékezett a fiatalon elhunyt grafikusra. Jó ember volt mondják, akik ismerték Bagarus Zolit, az embert, az alkotót. Celldömölkön született 1947-ben.

Budapesten, a Vasútgépészeti Technikumban érettségizett. 1969-ben került az Ajkai Timföldgyárba, ahol mozdonyvezetőként, majd előadóként dolgozott. 1974-ben súlyos szívműtéten esett át, leszázalékolták. Ekkor kezdett el intenzíven rajzolni. Tagja lett Kovácsné Nagy Emerencia festőművész rajzszakkörének. 1982-ben alapító tagja volt az Ajkai Grafikai Műhelynek. Kéri Imrétől tanulta a grafikai ábrázolás alapjait. Folytatója, egyben megújítója is volt az ex libris művészetnek. Könyvjegyei linómetszet, rézkarc, akvatinta technikával készültek.

Fülöp Irén gyűjtő, Padné Szabó Mária tanárnő, Bölcskeiné Kocsis Zsuzsa szakmai igazgatóhelyettes és az emlékezők egy csoportja, 15 év telt el a közkedvelt grafikus, Bagarus Zoltán halála óta (Fotó: Sipos Ottó Tibor)

Alkotóművészetének erénye a precizitás. Munkáit átitatta a természet csodálatos világa, az élet törékeny bársonyossága, lelkivilágát átformálta komor tragédiája, álmok, emlékek, vágyak, szavakkal el nem mondható gondolatok, ezeket volt képes egy tenyérnyi papírlapra sűríteni úgy, hogy az érthető és világos legyen, művészi élményt adjon azoknak, akik élményre, szépségre szomjaznak.

Bagarus Zoltán szerette az életet. Tudott nevetni és hinni, reménykedni abban is, hogy ő képes lesz legyőzni a betegséget. Fáradhatatlanul alkotott. Szívem sajnos ellenem fordult mondta rossz pillanatában.

Emléke alkotásaiban él.