Az élet adta az utolsó mattot a sakkozónak - Búcsú Bécsi Jánostól

Ugyancsak nemrég mosolyogva verte ellenfelét az Ajkai Bányász sakkcsapatában. S a két esemény után nem sokkal kaptuk a döbbenetes hírt, hogy váratlanul elhunyt Bécsi János, az FC Ajka törzsszurkolója, valamint az Ajkai Bányász sakkozója. Ismét szegényebbek lettünk egy felejthetetlen sportemberrel, aki 67 éves korában távozott el végleg az élők sorából. Elment, itthagyta sok-sok sporttársát, barátját, nővérét, két keresztfiát, s két örök szerelmét, a sakkot és a futballt.

Aki ismerte, szerette a mindig csendes, az Ajkai Bányász sakkcsapatával öt évtizedes „házasságban” lévő sportembert. Csodálta energiáját, ügyszeretetét. Ő, aki mindig az elsők között ment ki a pályára, s utolsónak jött el onnan, most nem várta meg a sakk- és focimérkőzés végét Csendesen távozott el közülünk, szerényen, ahogyan végigélte elég rövidre szabott életét.

Bécsi János ízig-vérig sportember, barát volt. Átkozott múlt idő... Búcsúzni egy igaz sportembertől maga a velőtrázó fájdalom. A mérkőzéseken szenvedélyes és kitartó, dühös és megértő volt. Olyan, amilyen az ember csak a nagy szerelemmel lehet. Élete kertészmérnökként is egybeforrt, egyet jelentett a sporttal. Mindig nagyon büszke volt a Bányász és az FC Ajka sikereire. A baj csak az, többé már nem lehet. Meg az is baj, hogy az ilyen emberek igazi értékét csak akkor fedezzük fel, amikor a hiányukat érezzük !

November 6-án, pénteken ment el örökre. Csütörtökön még dolgozott, este lefeküdt és már nem kelt fel többé. Nem várta a halált, az meglepte, teljesen váratlanul éjszaka nyitotta rá az ajtót, alattomosan, észrevétlenül lopakodott a szobájába, s durván, szabálytalanul adta az utolsó „mattot”. A „játékvezető” nagyon korán lefújta mérkőzését, és szívtelen módon nem hosszabbított Számtalan sakkmeccsen győzött, ám most nem tudta felvenni a küzdelmet, s vesztesen hagyta el a „sakkasztalt”. Egy igaz: kegyetlenül szakította szét nála a remény fonalát örökre a sors. S rá kellett jönnünk, hogy a halál még a sportemberekkel szemben sem ismeri a sportszerűséget, s gondoskodott arról, hogy a szép emlékek kedves helyszínére, az Ajkai Bányász sakkcsapatához és az FC Ajka városi stadionjába már soha többé ne tudjon elmenni Hiányozni fog a stadionban elfoglalt törzshelyéről, hosszú időn át keressük majd a szemünkkel, amikor asztalhoz ül a Bányász sakkcsapata. A „nagy szív” viszont nemcsak a sportpályákon dobogott hevesen. Melegszívű emberségét, odaadó segítőkészségét barátai, egykori sporttársai tanúsíthatják.

Halála előtt beszélgettünk a házánál, természetesen a fociról. Búcsúzásnál a kézfogása nem árulta el, hogy hosszú útra készül. Amikor elváltunk, mosolyogva intett. Ez volt az utolsó találkozás. Ezt a pillanatot őrzöm róla!

Bécsi János halálával nagy veszteség érte a Bányász sakkszakosztályát és az FC Ajka szurkolótáborát. Hiányozni fog a társaknak, barátoknak. Ezért búcsúzni tőle, egy igaz sportembertől szépen és épelméjű mondatokkal lehetetlen vállalkozás. Egyet tehetünk csak: fejet hajtani előtte, megköszönni emberségét, sportszeretetét. Most már abban a földben nyugszik, amelyet az elmúlt közel hét évtizedben sohasem hagyott el.

A legsablonosabb szavakkal tudunk csak búcsúzni tőle a barátok, sporttársak, az Ajkai Bányász és FC Ajka, valamint nővére és két keresztfia nevében is: Isten veled, Bécsi János! Pihenj csendesen, emléked örökké megőrizzük!

Tollár Sándor