Az ember élete szeretetből indul és a szeretetbe tart

A zsúfolásig telt budapesti Szent István-bazilikában Erdő Péter arról beszélt: a betlehemi történet két szálon fut.

Egyfelől a születés hétköznapi, nagyon is emberi képét látjuk, másfelől „felfedezzük benne az isteni terv megvalósulásának eseményét”.

Az angyal ezt a jelet adja pásztoroknak: „gyermeket találtok pólyába takarva, jászolba fektetve”. Ebben a képben a pólya mutatja az újszülött ember gyengeségét.

Újszülöttként nem is maradnánk életben, ha nem karolnának fel, nem táplálnának, nem melegítenének minket – mondta.

Hozzátette: ennek az első szeretetnek, ennek az első közösségnek a legfényesebb megjelenése a karácsonyi ünneplés, az otthon és a család biztonsága.

Ez él az ember emlékeinek mélyén, erre vágyik évtizedek múltán, idős emberként, és ebbe a szeretetbe vágyik vissza akkor is, amikor a földi élettől búcsúzik.

Erdő Péter úgy fogalmazott:

életünk kezdetén gondoskodásra szorulunk, majd kibomlik, kivirágzik az életünk, hogy magunk is gondoskodni tudjunk másokról, gazdagítani tudjunk másokat, és végül az emberi szeretetből eljussunk, hazataláljunk magának az alkotónak a szeretetébe.

Szólt arról is: a betlehemi képben a jászol, az etetővályú már arra utal, hogy „Jézus táplálék, ő az élet kenyere. Ő az, aki táplálja szeretetünket, és ő az, aki erőt ad családjainknak” – mondta.

„Isten tehát nem csak eljött közénk, de velünk is maradt. Velünk maradt tanításában, megváltó művében, legkülönösebb, legáthatóbb módon pedig a szentmisében és az oltáriszentségben” – tette hozzá Erdő Péter.

Borítókép: Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek misét mutat be a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonának karácsonyi pásztorjátéka után a Batthyány téri Szent Anna-templomban Budapesten 2019. december 19-én