Bizalomcsökkenés

2022.10.09. 22:00

Fogy a levegő Ursula von der Leyen körül

A vádak szerint az Európai Bizottság elnöke sokkal inkább amerikai, mintsem európai érdekeket szolgál. Hozzá közel álló források szerint elefántcsonttoronyban él. Nem bízik senkiben, nincsenek szövetségesei és nem is törekszik arra, hogy legyenek – olvasható a VG cikkében.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke

Forrás: MTI/EPA

Fotós: Stephanie Lecocq

Az ukrán háború alaposan felbolydította Európát, felgyorsította Németország trónfosztását, így divat lett Brüsszelben a berliniek szapulása. Ennek az indítékai között megtaláljuk az irigységet Berlinnek a többi EU-nagynál lényegesen bőségesebb anyagi forrásai miatt. A németeket bírálók érvei – hogy például az olcsó és hozzáférhető oroszországi energiaforrások nem kis mértékben segítették gazdaságuk versenyképességét – megállják a helyüket. Amit viszont a kritikusok nem vesznek tudomásul, hogy az EU nagymérvű gazdasági és ipari összefonódása folytán mások, a franciák és olaszok is haszonra tettek szert a német ipar húzóerejébe kapaszkodva.

Berlin a nehézségek ellenére – Párizshoz és Rómához képest – úszik a pénzben, amit elsősorban a németek kemény munkája hozott össze. Berlin 200 milliárd eurós gázáremelés-kompenzációja csak a jéghegy csúcsa. Emellett benne van a százmilliárd eurós Bundeswehr-támogatás, a csaknem színültig töltött német gáztárolók iránti gyanakvás. Azt nem teszik hozzá, hogy a gáztárolók kapacitása és telítettségi foka csak az egyik, igaz, talán a legfontosabb mutatója a közelgő tél elfogadható (18-19 fokos középületek, tantermek) túlélési esélyeinek.

Brüsszelben hetekkel ezelőtt megpendítették, hogy a jobb ellátási helyzetű országoknak ki kell segíteniük a saját készleteikből a rosszabbul eleresztetteket.

A tücsökről és a hangyáról szóló La Fontaine-mese jegyében a jobb helyzetűek (például az idejekorán gázt felhalmozó németek) feltűnően hallgatnak. Nem lelkesednek az ötlet iránt.

A fentiekben közrejátszik a még mindig élénk Berlin–Moszkva kereskedelmi kapcsolat ellentmondásos megítélése. Az idei év első felében az Oroszországból származó német energiaimport értékben 51,3 százalékkal haladta meg 2021 hasonló időszakáét – amihez persze az égbe szökő gázárak is hozzájárultak. Tegyük hozzá, hogy a német gázimport volumenben lényegesen csökkent. A képhez tartozik a németek vonakodónak ítélt Ukrajna-segítése is, valamint a késlekedő Leopard 2-harckocsiszállítmányok – olvasható a VG cikkében.

Apad a bizalom

Ideszámítható az Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője iráni bizalomcsökkenés. Ennek legújabb fejleménye az amerikai Politico brüsszeli kiadása nyomtatott kiadványának címlapsztorija, amelynek a felcíme: Európa „amerikai” elnöke, a főcíme: Az Ursula von der Leyen-paradoxon. Az amerikaiaknak úgy látszik, imponál Von der  Leyen fensőbbséges, dirigáló stílusa, a brüsszeli kollégák nagy részére viszont ez elidegenítően hat. Kiderül az írásból, hogy a bizottság elnöke kiváltképpen a Biden-adminisztrációval, a külügyeseivel, Victoria Nulanddal fűzte szorosra kapcsolatait.

Nemrég a Princetoni Egyetemen elejtett megjegyzése, amelyben Budapest és Varsó példáját említve előhozta, hogy ha nem a várakozások szerint (kinek a várakozásai és milyen alapon?) voksolnak, akkor

„megvannak az eszközök” Róma, vagyis Giorgia Meloni jövendő kormányfő megregulázására.

Ez a fennhéjázó – rosszakarói szerint a Brezsnyev-doktrínára hajazó megjegyzés – Európában sok helyen kiverte a biztosítékot. Amerikában ezt szinte észre sem vették. Ha Von der Leyen a magyarokat vagy a lengyeleket piszkálja, senki sem kapja fel a fejét. De ha egy olyan „őseuropéer” országnak, az európai integráció kezdetektől fogva való részesének, a Közös Piacot létrehozó 1957-es római szerződés házigazdájának, Olaszországnak akarja előírni, hogy mit tegyen, az állampolgárai hogyan szavazzanak, az már nem fér bele.

Von der Leyen elefántcsonttoronyban él. Nem bízik senkiben, nincsenek szövetségesei és nem is törekszik arra, hogy legyenek

– mondja róla a Politicónak egy az irodájában dolgozó (vagy hozzá közel álló), névtelenségbe burkolózó munkatársa. És láthatóan nem tartja sokra az EU egyik fő ragasztóelvét, az egyeztetéseken alapuló konszenzust. Elődjével Jean-Claude Junckerrel ellentétben nála nincsenek jó előre nyilvánosságra hozott tervezetek. Kész intézkedésekkel rukkol elő, amit a konzultációkhoz szokott európaiak, például Mark Rutte holland kormányfő, nehezen viselnek el – olvasható a VG cikkében.

A teljes cikket ITT olvashatja el.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában