Tapolca egyik legszebb előkertje egy Y társasházé

A Kazinczy tér 11-ben élő, a százlakásos Y házat gondnokoló Sáfár Gyula előtt a lakók szerint le a kalappal, annyit tesz a házért és a környezetéért már hosszú évek óta. A virágosítási verseny díjkiosztó ünnepségén kétszer is szólították. Elismerték az ő saját erkélyét és az Y ház előkertjét egyaránt.

Gyula 41 évvel ezelőtt költözött feleségével és három gyermekükkel az épületbe, ma már sajnos özvegy, a gyerekek pedig kirepültek, de már unokája is van. A nagypapa viszont ma is aktívan kiveszi részét az épület életéből. Amióta beköltöztek, 1978 óta kertészkedik. 2014-ben már kaptak elismerést a virágosításért, de az azt követő évben a karácsonyi díszkivilágításért is. Aztán az épület tavalyelőtt szintén zsűrizett lett, amint Gyula erkélye ugyancsak.

– Köszönettel tartozom a lakótársaknak, hogy megkaphattuk a díjat. Megérdemeljük, persze, hiszen egyik Y ház eleje sem ilyen szép. A lakótársak mindenben segítenek. Például a leandereket az egyik lakótól kaptuk, aki eladta a hegyi nyaralóját és behozta onnan mindet. Aztán van valaki, aki lelkiismeretesen locsol, de a közös képviselő, Pintér Ferenc is szeret bíbelődni a növényekkel. Ő gondozza például a citromfákat is. Amikor kell, tápoldatozunk, most éppen a permetezés aktuális, mert megjelentek a tetvek. Hozattunk földet, a ház háta mögé a parkolóba sódert. A muskátlik teleltetésével nem bajlódunk, nincs megfelelő hely, minden évben újat veszünk. Az egyik hölgy lakó a metszésben segít, formára nyírja az aranyesőt, koszorúvirágot is. Fa volt itt több is, de a katasztrófavédelem kivágatta, mert ha ki kell vonulniuk tüzet oltani, nem férnek hozzá a lakásokhoz. Majdnem sírva fakadtam, de annyit sikerült elérnem, hogy két fát csak megkurtítottak, nem vágták ki őket. Van olyan lakó, aki egy helyi kertészetnél dolgozik, ő tervezi meg, hogy hova milyen virág kerüljön. Én nem vagyok szakértő, csak hobbikertész – szabadkozik Gyula, akinek nincs és nem is volt korábban sem kertje.

Azt mondja, egyszerűen csak szereti a szépet és azt, ha rendben vannak a növények. Még a virágtartók összevisszaságát sem tűri. Mivel túl sokba került korábban a fűnyírás, bevállalta azt is a ház előtt. Fűmagot vetettek közös költségből, ahogy a virágokat szintén abból vásárolják és az öntözést is úgy fizetik. – Nem morog érte senki, viszont inkább csak az idősek jelentkeznek, ha valami munka van. A régi lelkes társadalmi munkák ideje már lejárt, a fiatalokat nehéz rávenni ilyesmire – legyint Gyula, aki vidám alaptermészetű ember, de nem tűri a rendetlenséget. A guberálókat is megnevelte, azóta nem hagynak szemetet a kukák körül maguk után.

Gyula korábban még közös képviselő is volt a házban, abban az időben nem volt senkinek közös költség tartozása. Megesett, hogy motorra pattant, úgy keresett meg valakit, de nem hagyta, hogy ne fizessenek. Ma is motorozik, sőt, autót vezet, pedig a lába egy súlyos balesetben csúnyán összeroncsolódott még 21 éves korában. A bányánál dolgozott akkoriban, rakodó munkás volt külszínen. Aztán 1970-ben leszázalékolták, de teljes életet él ma is. Odafigyel mindenre és mindenkivel megtalálja a közös hangot. Részben az ő érdeme is a ház előtti pihenőpad kihelyezése. Azt mondja, sokszor hosszú időn át kell várniuk az időseknek például a gázpalackcserére, ne ácsorogjanak ott. De a fiatalok kedvenc beszélgetőhelye is ma már a pad.

Persze, hiszen nem véletlen, hogy minden korosztály jól érzi magát a szép környezetben. No és talán példát is kapnak néhányan a szorgos, önzetlen munkából.