Tetkóetikáról Senorita Ancsával

Legyen szó múló hóbortról vagy sokáig érlelt elhatározásról, a tetoválóművész felelőssége vitathatatlan, ő az ugyanis, aki bőrbe varrja a megrendelést, s így örökre otthagyja kézjegyét a kuncsafton. De vajon számít-e az ő személyisége, ízlése a választáskor?

A tetkóetikáról kérdeztük Weide Ancsa zalaegerszegi tetoválóművészt. – Előrebocsátom: kihívásnak tekintem az extrém feladatokat, s egyszer majd szeretném, ha elmondhatnám magamról, hogy a test minden felületén jártam a géppel. Hamarosan például szájbelsőbe tetovált feliratot takarok el más mintával; na ez az igazi kihívás! Persze az embernek vannak elvei, amikből nem enged: nem vállalok önkényuralmi jelképet és nem tetoválok nagyon fiatalokra.

Ami pedig az ízlést illeti, vannak esetek, amikor megpróbálom más választásra bírni a vendéget. Például, ha fiatal párok egymás nevét viselnék, első körben igyekszem rábeszélni őket arra, hogy válasszanak inkább egy szimbólumot, ami számukra az összetartozást jelképezi, mert tudom, a nevet később megbánhatják. És olykor anyaként érzem kötelességemnek, hogy alternatívát javasoljak - fogalmazott a Senorita Tattoo vezetője. Példát is említett: nemrég egy lázadó korát élő tinilány kereste fel azzal a kéréssel, hogy harisnyakötőket és pisztolytáskákat tetováljon a combjaira. Ancsa ezt nem tartotta jó ötletnek: ha a lány később, immár felnőtt nőként, mondjuk a strandon megjelenik egy ilyen „rajzzal”, az már nem szexis lesz, hanem vicces, a tetováló pedig nem szeretné, ha élete végéig őt tekintené bűnbaknak emiatt.

- Egyébként nem vagyok szégyenlős, intim tetoválást is jó párat készítettem már, sőt, úgy látom, a férfiak ilyen kéréssel szívesebben jönnek női tetoválóhoz. Az sem zavar, ha valaki nem a jelentéstartalom miatt kér tetoválást, hanem villantani szeretne vele; elvégre testdíszről van szó, amit érdemes megmutatni másoknak. Nemrég két középkorú hölggyel dolgoztam; 20 éve szerettek volna tetoválást, de csak most érezték elérkezettnek az időt. Egyikük tündért, másikuk főnixmadarat kért, boldogan távoztak. Ilyenkor boldog vagyok én is...