Tönkretett a szerelem - Maya naplója

Nekem alapelvem, hogy mindenből tanul az ember, és ahhoz, hogy becsülni tudjuk a valódi értékeket hordozó szerelmet, meg kell élni a poklok poklát is. Szerencsés az, aki enélkül is tudja helyén kezelni és becsülni azt a férfit, aki a tenyerén hordozza.

Az ifjonti hév mégis sokakat sodor a magukat férfinak mondó szerencsétlen flótások karjaiba, akik alázzák, kihasználják, tárgyként kezelik a nőiket. Persze ehhez partner is szükségeltetik, akivel ezt meg lehet csinálni. Szinte minden nő találkozott egyszer ilyennel, a baj akkor van, ha visszatérő motívum ez az életében. Ilyen volt például Jutka is, aki kapcsolatról kapcsolatra olyan férfiakat vonzott be, akiket el kellett tartani, ki kellett szolgálni, s akiket cseppet sem érdekelt az ő kedve, vágya, s miután megunták, dobták, mint az elhasznált ruhadarabot. Mindehhez társult az is, hogy soha az életben nem mondott nemet, nem gondolkodott előre. Meg is lett az eredménye. Bőven negyven fölött, inkább ötven felé ma nem csak az egyedülléttel, de a rákkal is küzd. Az elfojtások ideje lejárt - mondta ki egyszer csak, amikor öszszefutottunk az utcán. Alig ismertem rá a betegség miatt, a szemében mégis új lángokat láttam.