Belobbantott környezet

Ebből is látszik, hogy már játékos pályafutása alatt határozott elképzelése volt arról: edző lesz. Így aztán, miközben az Építők SC-ben tíz éven keresztül az NB II-ben kergette a labdát, folyamatosan végezte a szakmai képzéseket. Végül a Malév felnőtt csapatának kispadjára ült le először, ekkor 32 éves volt.

- Amikor visszamentem az Építők utánpótlását vezetni, megérkezett Palicskó Tibi bácsi - mesélte Vass László, az ajkaiak új mestere.

- Később együtt mentünk Vácra, majd egy évvel később találkoztam először Csank Jánossal. Ez 1989-ben történt, mellette, vele hosszú ideig dolgoztam.

Vass László  reggel már ajkai lakásában kakasszóra ébredt, egyelőre hét meccset vállalt a kispadon (Fotó: Györkös József)

Közben persze voltak megszakítások, például, amikor Kuvatiba ment egy 19 év alatti csapatot irányítani.

- Napimádó vagyok, így az időjárással nem volt gondom - idézte fel ezt a kalandot. - Három évig voltam, ezalatt először és utoljára nyert a csapat bajnoki aranyérmet. Aztán hazajöttem és újabb Csank időszak jött: Videoton, Siófok, és persze a Ferencváros.
A trénerpáros sikereket ért el  együtt, de vajon milyen volt a közös munka?

- János mellett teljes értékű edző lehetett az ember - mondta komolyan. - Nem a bójaállítgató szerep jutott nekem, hiszen belevett minden feladat kidolgozásába. Időnként a meccs közbeni cseréknél is kikérte a véleményemet.

Persze azért az önálló munka és felelősség mégiscsak más.

- Viszonylag gyakran előfordult, hogy rám bízták a csapatot, ahol korábban másodedzőként dolgoztam. Sopronban, vagy a Honvédnál is voltak ilyen szakaszok, ami azt jelentette, hogy korábban jó munkát végezhettem. Egyébként is az edzői kihívás érdekel, legyen az bármilyen feladat, akár a másodedzői is. 

Ajkán egyértelmű a cél: megtartani az NB II-es tagságot. - Budapesten élek, a BKV meccseire rendszeresen kijártam - beszél a mindennapokról Vass László. - Így tulajdonképpen az egész mezőnyt megismertem, az Ajkát is láttam. Szerdán már edzettünk, rendes társaságot ismertem meg. Én a munkában mindig a pozitívumokat emelem ki, nem vagyok hibacentrikus. Amit viszont mindenhol igyekszem elérni: lobbanjon be a környezetem, szenvedéllyel játszó futballisták vegyenek körül.

Itt az állandóságot Jákli Péter biztosítja, benne maximálisan megbízom, ő mindent tisztán lát. Nyilván nagy átalakításba belevágni nem szabad ilyen rövid idő alatt, pici módosítások lesznek. Hét meccsünk van hátra, természetesen huszonegy pontot tervezünk. Baján nem lesz könnyű nyerni, de remek lenne sikeresen kezdeni az együttműködésünket. Mihalecz sérült, nélküle fogunk felállni és bízom benne, hogy megszerezzük mindhárom pontot. 


Túlzottan magas célokat tűztek ki? 

Németh Zoltán a következőket mondta: - Szép őszünk volt, talán én is túlzottan magasra tettem a lécet. A második helyen fordultunk és jól is indultunk. Tlán nagyon is megnyugodtunk, hiszen utána sorban kikaptunk. Különösen a Veszprém elleni kudarc után éreztem összeesést. Jöttek egyéb problémák is, megváltozott a hangulat. Kiderültek sérelmek, feszültségek, nem igazi csapatként működtünk már. Sokat rágódtam a lemondáson,  de még többet tanultam az esetből.