Mi köze Csatárynak a labdarúgáshoz?

A Fradi -MTK meccsen kifeszített Csatáry László molinó olyan elképesztően béna akció volt, hogy még azok is késve reagáltak rá, akiknak ugraniuk kell a lelátókon megjelenő rasszista megnyilvánulásokra. A huhogásra, karlendítésre, antiszemita rigmusokra beállított érzékelők csak nehezen lendültek ki az In memoriam Csatáry feliratra.

Mert végül ki is az a Csatáry? Ha néhány hete kérdeztük volna ezt meg a Fradi B-középben, bármelyik lelátón, a stadion melletti sarki kis kocsmában, vagy akár a klubirodában, üres tekintetekkel találkoztunk volna. Csatáry nem volt futballista, sem ultra, lehet, hogy focidrukker sem. Háborús bűnös viszont igen, azonban az ő személye a legkevésbé érdekes ebben a történetben. Biztos vagyok benne, hogy a nemrég elhunyt Csatáry éltetése nem unatkozó bajkeverők magánakciója volt. A fröcsögőnyálú antiszemita megnyilvánulások között rendkívül haloványnak és gyengécskének számító próbálkozás nem egyszerű huligánok műve. Ugyan a jegyzet elején lebénáztam az akciót, el kell ismerni, az inkább megfontolt és szándékosan visszafogott volt. Hiszen végül mégiscsak elérte célját, a figyelemfelkeltést és a lejáratást. Már csak azt kell kitalálni, kik állhatnak mögötte.

Ahogy az egyik vezető internetes hírportál fogalmazott, a honi labdarúgásban háború folyik. A bennfentesek szerint, a korábbi hidegháborús jelleg után idén kirobbant nyílt ellenségeskedés tétje a lelátók (és azokon keresztül az egész futball) feletti uralom. A szövetség és a klubok is alaposan bekeményítettek, de a szurkolók (?) balhés csoportjai sem hagyják magukat. És az elmúlt évtizedekben stadionokat, városokat végigromboló ultrák nincsenek egyedül.

Ezt a "Csatáry-ügy" bizonyítja a legjobban.