Törökbálint–VESC: Elmaradt a csoda

MTK Törökbálint–VESC 75–56 (23–16, 17–9, 17–11, 18–20)
Törökbálint, 100 néző. Vezette: Varga, Dernei és Mester.
MTK: Szarvas 5/3, Bódi 22/6, Wehner 23/12, Spiriev 10, Baross. Csere: Radovics 5, Fülöp 6, Bihari 4, Hájer. Vezetőedző: Molnár István.
VESC: Takács 13, Nagy 14, Czakó 8, Oltárczy 5/3, Kováts 3/3. Csere: Vertetics 5, Hoffmann 2, Kelemen 4, Szlávik 2, Sefcsik. Vezetőedző: Petőfi Áron.

Ahogy azt az esélytelenebb vendégek ígérték, a csoport második helyezettjének otthonában nem feltartott kézzel léptek pályára, a 7. percben több pont állt a nevük mögött (9–12). Aztán mint valami varázsütésre, szinte minden rosszra fordult a produkciójukban, s mivel a hazai spílerek „felvették az üzemi hőmérsékletet”, a negyed végén már ők álltak jobban.

A folytatásban egy ideig még tartotta a 7-8 pontos differenciát a főként büntetőkből eredményes VESC – köszönhetően annak is, hogy azért az ellenfél sem szolgált eget rengető kosárlabdával –, de mert támadásban mind inkább akadozott a gépezetük, a nagyszünetre jelentős különbség alakult ki a felek között.

Fordulás után Oltárczy végre behajított egy triplát, csakhogy ez nem jeladás volt a felzárkózásra, sokkal inkább az, hogy az egyetemistákkal hajdan sikereket elért Molnár István szakvezető kollektívája elhúzzon (25. p.: 47–30).

Az ex-veszprémi Szarvas hárompontosával már több mint hússzal mentek a hazaiak, miközben a mieink labdákat adtak el és pontatlanul céloztak. A záró negyedben az addig a VESC hibáiból élt MTK sem iparkodott annyira. Kényelmes tempójuk arra volt elegendő, hogy a vendégek felzárkózzanak (37. p.: 66–54), de a véghajrában ismét megrázták magukat Bódiék.

A veszprémiek hétvégén szinte a teljes keretükkel keltek útra, ám a korábbi betegségek, sérülések és kihagyások nem múltak el nyomtalanul. A nehézségekkel sújtott VESC-nél a régóta térdsérüléssel bajlódó, az elmúlt hetekben porcerősítő-kúrán részt vett Vertetics is csatasorba állt, ám csodát természetesen ő sem tett. A mieink időnként fegyelmezetten és koncentráltan játszottak, ám többször pontatlanságokkal hívták fel magukra a figyelmet; nem tudni miért, de továbbra is nehezen találják a gyűrűtől való távolságot.

Érdekesség, a riválisnál jobban szedték a lepattanókat, a kétpontosokat jól dobták, a középtávoliakat és a távoliakat ellenben kifejezetten gyengén. Tizenhét triplakísérletükből csak kettő volt eredményes.