Negyven éve szól az Építők, Építők!

Arra kértem Forró Ferencet, a vállalat akkori gazdasági igazgatóhelyettesét, hogy a január 4-én negyvenedik születésnapját ünneplő kézilabdacsapat egykori elnökeként erre a felvetésre is válaszoljon.

- De régen volt, mégis úgy emlékszem rá, mintha csak pár napja történt volna - mondta a tőle megszokott kiegyensúlyozott, higgadt stílusában Forró Ferenc. - December közepe felé érkeztem Veszprémbe Dunaújvárosból 1976-ban, ahol az ottani építőipari vállalatnál dolgoztam. Ismerkedés céljából összeült az itteni vezetés, ahol közölték velem, a VÁÉV gazdasági rendbetétele mellett a sport felügyelete is hozzám tartozik mostantól. A történeti hűség kedvéért elmondom, a megbeszélésen Igaz Endre igazgató, Pintér Imre KISZ-titkár, Schmiedhoffer József szakszervezeti titkár, Klein Jenő műszaki igazgatóhelyettes és Fekete László párttitkár vett részt. Sajnos utóbbi három munkatársam már nincs velünk. Én elvállaltam a sportra való felkérést, de azt kértem, ne a futball legyen. Újvárosban, hasonló pozícióban láthattam, mennyi pénzt felemészt a foci. Ezért javasoltam a kézilabdát. És persze azért is, mert Veszprémben hagyománya volt. Ráadásul én is kézilabdáztam egyetemistaként. Miután döntöttünk a kézilabda mellett, Fekete László barátom azonnal mondta, tud is valakit, aki majd elkezdi a klubot felépíteni a megyei bajnokságból. Ő volt Hajnal Csaba. Vagyis: vezetői szinten a futball szóba sem került. De tudom, hogy a vállalat dolgozói közül többen is azt szerették volna, ha a foci mellett döntünk. Így aztán 1977. január 4-én hivatalosan is kimondtuk, amiről néhány héttel azelőtt döntöttünk, hogy kézilabdaklubot alapítunk.

Forró Ferenc elmondta azt is, igenis megfogalmazták, erős, törekvő, a legmagasabb osztályig is eljutó klubot akarnak építeni a Bakony Vegyész Torna Club átvett jogán, a megyei bajnokságból elindulva. De az első évben nem tudták kiharcolni az NB II-be jutást. Ezért megvolt az első edzőváltás is. Ungvári Attila helyett Németh Csaba testnevelő tanár vette át a szakmai munka irányítását. Megtörtént az első baráti megegyezés is. Az Építők átadta a Volánnak a futballpályáját, amiért kaptak egy buszt, ami az első komolyabb útján bedöglött, amivel a csapat meccsre utazott. De beindult a munka minden szinten.

Forró Ferenc: „A sors igazi ajándéka, hogy ezt a csodálatos négy évtizedet szinte a klub tagjaként végigkísérhettem...” Fotó: Zwicker Tamás

- A Házgyári úti munkásszálló mellé építettünk egy kézilabdapályát. Az avató ünnepségre meghívtuk a Tatabányát, amely akkor az ország egyik legjobb csapata volt. Jól elvertek minket. De úgy búcsúztunk tőlük, találkozunk az NB I-ben. Barátságosan, de jót nevettek a tervünkön.

Aztán a kis kócos munkáscsapat" - ahogy akkor hívták magukat - elindult hódító útjára. A vállalat menet közben felépített egy minden igényt kielégítő, villanyfényes, bitumenes stadiont, ahová tódultak a szurkolók. Otthagyva a Kádár utcai centrumot, ahol a Balaton Bútor SE női együttesével együtt ünnepelték az NB I/B-be jutást. Évenként bajnoki címet nyerve az élvonalig menetelt az Építők, ahol azonnal ezüstérmet nyertek Kiss Szilárd edző vezetésével, aki lerakta az utánpótlás-nevelés alapjait is. Négy évvel később már a legmagasabb osztályban arany-érem került a játékosok nyakába, amit egy évvel később megismételtek. Azzal a Kaló Sándor mesterrel, aki nyolc évvel előtte még a VÁÉV SE tervein nagyot mosolygó Tatabányai Bányász tagja volt. Megállíthatatlanná vált az együttes. Itthon és a nemzetközi porondon is gyűjtötte a trófeákat. Veszprém és a magyar sport zászlóshajójává vált a kézilabdacsapat. Mégis az első megnyert aranyérem után a szanálásra ítélt vállalat csődbiztosa elsőként a kézilabda-alakulatot akarta szélnek ereszteni.

- Közgazdászként, gazdasági szakemberként mondom, ez teljesen logikus döntésnek tűnt. De azt kevesen tudják, hogy a VÁÉV az iraki építkezések miatt került nagyon nehéz anyagi helyzetbe. Mi oda összpontosítottuk erőnk nagy részét, hogy felépítsünk egy negyven házból álló városrészt. Szaddam Husszein azonban háborúba került Iránnal és jelezte a magyar államnak, nem tudja időben kifizetni az építkezést. De megmondta azt is, ez mikor teljesülhet. Úgy is volt. Úriember módjára, kamatokkal együtt átutalta a pénzt. De a vállalat közben megszűnt, mert a pénz nem időben érkezett. Amikor megérkezett, Veszprém megkapta és osztrák segítséggel megépíthette belőle a tetőfedő-iskolát a Dózsavárosban.

Szerencsére a nehéz időszakokban mindig volt egy segítő kéz. Például Balogh Zsigmond, a megyei tanács általános elnökhelyetteseként valóban a megszűnéstől mentette meg a klubot anyagi források átcsoportosításával. Bramac Veszprém néven a bajnoki és hazai kupaarany mellett a Kupagyőztesek Európa Kupáját is megnyerte az egyesület Joósz Attila szakvezetővel. Ezt nevezték Éles Józsefék hármasugrásnak". Az önkormányzat segítsége mellett a Bramac, a Fotex, az MKB Bank érkezése mindig minőségi változást is jelentett egyben, amellyel még feljebb léphetett a nemzetközi porondon, a Magyarországon egyeduralkodóvá vált férfi klub. Zdravko Zovko edző 2002-ben a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a döntőig vezette Csoknyai Istvánékat, ahol ezüstérmesek lettek.

- Ez így van, amiért köszönet jár az ebben segítőknek. Nélkülük nem tartanánk itt. Természetesen ez a klub mostani vezetőire is érvényes megállapítás. Ez még akkor is igaz, ha mostanság különböző problémák nehezítik a folyamatos fejlődést. Ennek kiküszöbölésére, időre és türelemre van szükség. Csapatunk a 2002-es BEK-döntő után évek óta a kontinens a legjobb hat csapata között van, háromszor is a Final Fourba jutott. Ott pedig bárki nyerhet. Időnként eszembe jut, Igaz Endre igazgató a klub alapításakor néhányszor megjegyezte, szeretné, ha a kézilabdacsapat egyszer utolérné a vállalatot. Nos, azt hiszem, ez a kérése bőven teljesült az elmúlt negyven évben.

Az exelnök úr azt mondja, az országban szinte minden csapatban van Veszprémben nevelkedett játékos. A környék városaiban, egyesületeiben szintén kézilabdáznak vagy dolgoznak szakemberek. Ha a megyeszékhelyen rendezhetnek majd olimpiai csoportmérkőzéseket, akkor az is az elmúlt negyven évnek a sikere, eredménye lesz. Mint a megépült Veszprém Aréna is. De az is, hogy novemberben éppen ott adták át a veszprémi akadémia tornatermét, ahol annak idején az iraki pénzből megépülhetett a tetőfedő-iskola, ahol most egy helyen tanulhatnak, kézilabdázhatnak a sportág tehetséges, kiválasztott fiataljai. Ez akár szimbolikus jelentősége is az Építők negyven évének.

- A sors igazi ajándéka, hogy ezt a csodálatos négy évtizedet szinte a klub tagjaként végigkísérhettem...

A klub örökös tiszteletbeli elnöke

Forró Ferenc a klub örökös tiszteletbeli elnöke. Már akkor is megvette a bérletét, amikor már nem ő volt az elnök. És megveszi most is. Ott ül a lelátón a kispadoktól nem messze. Az Építők, Építők rigmus szerinte is kultikus biztatásnak számít. Ő aztán igazán tudja, mit jelent. Az eredetét viszont már az sem, aki negyven éve született. Ezért kell az új szurkolói generációt is emlékeztetni rá. Hogy honnan indulva, meddig jutott ez a klub a négy évtized alatt. Ehhez a példátlan sorozathoz sok ember önzetlen munkája, segítsége, szakértelme, felkészültsége kellett. Ez év tavaszán történt, ami történt. De tény: ebből a negyven évből harminckilenc és félben Hajnal Csaba benne volt klubvezetőként.