Parancsra nem megy

Nagy port vertek fel a magyar labdarúgásban a következő idénytől életbe lépő változások. A Magyar Labdarúgó-szövetség egyrészt átalakítja az utánpótlás bajnoki rendszerét és a fiatal tehetségek kitűnését elősegítő támogatási rendszert, másrészt – és a közvélemény érdeklődését nyilván ez csigázza fel jobban – megváltozik az NB I-es klubok szabályozása.

A 2020–21-es évadtól kezdve az MLSZ – részben engedve a klubok nyomásának – nem korlátozza a légiósok számát az első osztályban, ugyanakkor egy csapat keretében legfeljebb huszonöt fizetett játékos lehet.

Ez utóbbi szigorításra azon számadat miatt van szükség az MLSZ felfogása szerint, amelyet Csányi Sándor még a tavasszal megtartott közgyűlésen osztott meg az egybegyűltekkel. Eszerint a tizenkét NB I-es klubnak összesen 504, átlagosan tehát 42 fizetett futballistája volt, ami nyilvánvaló pazarlás. Ráadásul az ily módon megkötött labdarúgók elesnek a játéklehetőségtől az alsóbb osztályokban.

Az MLSZ – miként a minapi zárt körű háttérbeszélgetésen elhangzott – amondó, nem kell attól tartani, hogy az NB I-et ellepik a külföl­diek, akik jelenleg durván az összes játékos egyharmadát teszik ki a bajnokságban. A szövetség szerint is sokkal nagyobb gond, hogy a fiatalok egyre kevesebb lehetőséget kapnak. Éppen ezért dolgozott ki egy olyan támogatási rendszert, amelyben az eddigieknél is nagyobb érdekük fűződik a kluboknak a tehetségek szerepeltetéséhez. Ami persze önmagában nem megoldás minden problémára. A szövetségben is tisztában vannak azzal,

a leghatékonyabb szabályozás, a legjobb szándék sem garancia arra, hogy a klubok mindent elkövetnek majd a tehetségek kibontakoztatása érdekében.

Hogy miért nem?

Az átigazolásokat az ügynöki jövedelmek és érdekek mozgatják, nem a szakmai szempontok. A hazai átlagnál nívósabb külföldi játékosok egy-két év alatt visszaszürkülnek a magyar bajnokság szintjére. Nem a verseny szabályozza a magyar futballt, hanem a duma, a kapcsolatrendszer és a kényelmesség. Nem egy vitriolos glosszából idézünk, amelynek tárgya és célpontja a magyar futball. A Magyar Labdarúgó-szövetségnek – miként a beszélgetés során szóban előkerült – éppen az a törekvése, hogy változtasson a közvéleményt is ingerlő rossz beidegződéseken, működési zavarokon. Ám újra és újra szembesülnie kell azzal – idézzünk egy újabb szentenciát a beszélgetésből –, hogy parancsra nem megy.

Az MLSZ lehetőséget teremt, a felelősség a kluboké.