Szerepek

Mondhatnánk, a történet bájos. Egyes források szerint a mérkőzés szünetében, mások szerint a lefújást követően zajlott le a jelenet, amelynek a felvételét aztán szárnyra kapta a világsajtó, és bejárt több kontinenst, hogy ki-ki vérmérsékletének megfelelően szórakozzon vagy felháborodjon rajta. A Dortmund Bajnokok Ligája-negyeddöntőt játszott kedden este Manchesterben a City ellen, és a németeknél természetesen pályára lépett napjaink és alighanem a közeljövő egyik legnagyobb sztárja, Erling Braut Haaland. Tényleg nagy csillaga ő a futballnak, a statisztikái a gólszerzést tekintve lenyűgözőek, a személyisége is táplálja a népszerűségét, nem csoda, hogy sokan szeretnének a közelébe kerülni akár csak pillantás erejéig.

Egyeseknek ez a közelség hivatali kötelességük, amivel persze nem illik visszaélni. Most ugyanis az történt, hogy amikor a csapatok a pályáról az öltözőbe vonultak, az odavezető alagútban a mérkőzés egyik játékvezető-asszisztense váratlanul a norvég csatár orra elé dugott egy papírt, és autogramot kért tőle.

Megkapta, de amit várhatóan az UEFA illetékeseitől kap majd, az aligha teszi annyira boldoggá, mint Haaland aláírása.

A fiatal román játékvezető tette nem írott, hanem íratlan kódexet sértett meg, ami olykor kényesebb, mint az írásban lefektetett.

Ennek az a lényege, hogy a profi futballban – és nyilván a többi sportágban – magától értetődik, hogy senki sem lépi túl a saját szerepkörét. Az edző nem szól bele a szertáros munkájába, aki nem véleményezi az összeállítást és a taktikát, a játékvezető a társaival a nevének megfelelően játékot vezet, a futballista futballozik, az újságíró cikkeket ír, a szurkolók pedig rajonganak, lelkesednek, és természetesen szurkolnak.

A tragikusan fiatalon elhunyt válogatott kapus, Fülöp Márton Sunderlandben együtt játszott Dwight Yorke-kal, a Manchester United korábbi sztárjával, és több ismerőse megkérte, küldjön nekik autogramot tőle. Nem tette meg, mert kinézték volna az öltözőből azzal, hogy döntse el, ő ott profi labdarúgó vagy szurkoló akar-e lenni. A sors e sorok íróját is összehozta már rengeteg hírességgel, és ha bármikor megtettem volna mondjuk egy BL-meccs előtt vagy után azt, amit a román játékvezető, az UEFA rendezvényeit legfeljebb kívülről szemlélhetném, be nem engednének sehova sem.

Eget rengető tanulsággal nem szolgál az eset, ha csak annyival nem, hogy az életben mindig az működik jól, amiben mindenki magas szinten végzi a munkáját. Nem másét, a sajátját.