Leeresztve

Szilágyi László

Végül Neymar is az eszére, a szaúdi szirénekre hallgatott, és meg sem állt az Al-Hilalig. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen az vesse rá az első követ egy harmincegy éves, nemzetközi szinten piacképes labdarúgóra, aki ne írna alá egy álomszerződést, amelynek a jótékony hatásait, elsősorban vagy éppen csak és kizárólag az anyagi biztonságot évtizedek múlva majd az ükunokái is élvezhetik.
Persze vannak kivételek: a Real Madrid két nagy öregje, a négyszeres és ötszörös Bajnokok Ligája-győztes, Toni Kroos és Luka Modric is nemet tudott mondani a pénz csábítására. Neymar esete azonban más, az ő, beteges komplexusokkal szegélyezett útja végül Szaúd-Arábiába vezetett. 

Pedig tíz éve ő volt az egyik legjobb futballista a világon, semmi sem utalt arra, hogy harmincegy évesen „olajra lép”. 

Mindent megnyert a Barcelonával, de megviselte, hogy bármit is produkált a pályán, másodhegedűsnek tekintették a Nou Campban, Lionel Messi mögött, mellett nem tudott kibontakozni. Kapóra jött 2017-ben a Paris SG ajánlata, ám utóbb kierült, az nem a pályafutásának, csak az egójának tett jót. A katari pénzből feltőkésített PSG a mai napig érvényben levő világrekordot jelentő összegért, 222 milló euróért „menekítette ki” Messi árnyékából. Más kérdés, hogy Neymar Párizsban nem tudta befutni azt a pályát, amit ő és klubtulajdonosok szerettek volna. Pedig a brazil a világ legjobb edzőivel dolgozott. De nem tudta összetartani az európai topligákból összetrombitált zsoldoshadsereget, és hiába volt a csapata – egyik, ha nem a – legjobbja, soha nem tudott, – egy idő után talán már fel is adta –, nem akart vezér lenni. Messi tavalyelőtti párizsi érkezése már nem osztott, nem szorzott; szó sem volt a másodhegedűs szerepről, sértettségről, rivalizálásról, az egyre inkább elkedvetlenedő brazil elvolt Párizsban. Pedig 2020-ban igazán közel volt a sikerhez, de a klubjával együtt súlytalan maradt, elbukott a Bayen elleni BL-döntőben.
Azóta pedig folyamatosan „eresztett a szelep”. Évről évre bebizonyosodott, nem Messi az oka annak, hogy Neymar képtelen úgy csillogni, ahogy ő azt elképzelte.
A szaúd-arábiai Al-Hilal nemcsak egy nehezen értelmezhető pályafutás állomása, hanem 2013 óta Neymar első nem európai klubja. Az érte kicsengetett transzferdíjakat tekintve a világ legdrágább labdarúgója csak a 2026-os világbajnokság megnyerésével tudná kivívni a futballvilág szimpátiáját. Akkor harmincnégy éves lesz. Bár lehet, hogy addigra végleg leereszt.