Az örökifjú zenekar

A Bee Gees, a Rolling Stones és a Beatles minden mennyiségben a Come Together, az Ob-La-Di, a Hey Jude, az Oh! Darling és a Dont Let Me Down.

A slágerek nem olyanok, mint a maiak a zene még zene, és a szöveg is szól valamiről. Akkor is, ha csak szójáték, és ha csak polgárpukkasztás a célja. Az sem gond, ha angolul szól, ebből a generációból nagyon sokan azért tanulták meg ezt a nyelvet, hogy értsék a szövegeket. 

Egy korszakot idéznek ezek a dalok, a látszatszabadságot, a tűr, támogat és tilt kultúrpolitikát, a letűnt ifjúságunkat. Azt a korszakot, amikor a gombafejűek lázadásába beleájulni soha el nem múló közösségi élményt jelentett.

A Pokers együttes a múlt pénteken a hajdani sikerek helyszínén, a Várkertben tartotta 40 éves nosztalgiakoncertjét. 

A Pokersből öten játszották végig a három órát az énekes Balássi Imre, a gitáros Kovács Zoltán, a basszgitáros Feczkó Miklós, a billentyűs Virág Vendel és a dobos Császár László. De a hálás közönség hallhatta még a két haj- dani énekest, Atádi Anikót és Mogyoróssy Eleket is.

Az 1966-ban alakult Pokers igazi amatőr együttes volt és maradt öt esztendőn keresztül, egész fennállása alatt. Valamennyi tag munka vagy tanulás mellett zenélt. 

Kovács Zoltán már túl volt az érettségin, autóvillamossági műszerésznek tanult a pokerses évek alatt. 

Ő az egyike annak a két embernek, aki a csapatból a zenét választotta hivatásul, külföldön vendéglátós zenészként kereste meg a kenyerét. Ma a Csermák Antal Zeneiskolában gitárt tanít. Feczkó Miklós elektroműszerész-tanuló volt a moziüzemi vállalatnál, később belső ellenőrségre váltott, ma már nyugdíjas. 

Virág Vendel nyomdászként dolgozott egész életében, innen is ment nyugdíjba. Császár László gyártástechnológusként kezdte, jelenleg vállalkozó. Balássi Imre rádióműszerésznek tanult, és akkoriban a magyar válogatottban pingpongozott. 

Szabadidejét a sport és a zene között osztotta meg. Ő köztisztviselőségre váltott, ma anyakönyvvezető.

A Pokers kapcsán két hajdani meghatározó embert mindenképpen meg kell még említeni, akik a jubileumi koncerten nem lehettek jelen. Kövi Gábor szintén gitározott az együttesben, zenetanár lett, ma is gitárt tanít a zeneiskolában. 

Piros Ferenc két éven keresztül énekelt, a pokerses évek alatt ő is műszerészként dolgozott. 1979-ben a feleségével együtt disszidált, Németországban él. A fellépésen szívbetegsége miatt nem tudott jelen lenni.

A koncertre a már említett öt ember február 15. óta heti egyszeri próbával készült, 40 számot tanultak meg. A fellépés alatt lejátszották az egész repertoárt, ügyelve arra, hogy a táncolóknak is megfeleljen az összetétel, a lassú és a gyors számok megfelelő ütemben váltsák egymást.

A telt házas közönség meghálálta ezt (350 fizető nézőről adtak számot a szervezők), az első akkordoktól az utolsókig végigtáncolták az estét. A hajdani törzsközönség ma is megjelent, az eltelt negyven évet senki sem tagadhatta le, de a hangulat a régi volt. 

Az a régi rajongó sem csalódott az együttesben, aki Aszutráliából csak azért utazott haza, hogy jelen lehessen a Pokers 40 éves, jubileumi koncertjén.