Jegyzet - Az idő fogságában

Hiszen nem régen vártuk izgalommal a világvégét jósló ezredfordulót, és tessék, azóta 13 év tovasuhant, mintha egyre gyorsulna az idő, szaporábban peregnének az évek. Alig volt időm kiörvendezni magam nagymamaként, a 2014-es naptárt nézegetve tudatosul bennem, Bálint unokám az idén négy éves lesz. És tavaly novemberben Balázs érkezésével megduplázódott a státuszom. Furcsa érzés azzal szembesülni, hogy a visszaszámlálók korosztályába léptem. Ideje bakancslistát készítenem az eddig megvalósulatlan álmaimról. Fejben végigzongoráztam évek óta halogatott terveimet, azon tipródtam, mi is legyen a fontossági sorrend. Aztám eszembe jutott a gyermekem, az unokáim. Az elmúlt években csak sátoros ünnepeken, születésnapokon láthattuk egymást, egy-két napra. Tovább morzsolgatva a kérdést, az ismét elkezdődött, a megélhetés diktálta őrült rohanásban, vajon a képzeletbeli listám élére mi is kerülhetne, rájöttem, olyasmi, amiből manapság egyre kevesebb van, ami egyre nagyobb kincs. Az egymásra szánt idő