Emlékszüret októberben

Kellemes őszi  napsütésben emlékeztek a megjelentek arra, hogy 1956. október 22-én, a forradalom előestéjén Nagy Imre  Badacsonyban vendégeskedett és szüretelt a villa akkori tulajdonosa, Zabó János szőlősgazda meghívására. Innen  indult tragikus küldetésére a késő esti órákban Budapestre. A több szempontból is különleges emléket a Zabó család leszármazottain kívül az önkormányzat, több civil szervezet, párt is őrzi. A szőlőben emlékmű,  a Zabó-ház oldalán lévő emléktábla jelzi az utókor számára a különleges  eseményt.

Nagy Imre igazán jól érezte magát Badacsonyban. Fogyasztott egy kis bort, a szürkebarát és az olaszrizling volt a kedvence, azokból kóstolgatott, de a zsíros kenyeret is elfogadta hozzá. Somogyi származása révén némileg értett a szőlőkhöz. Politikáról viszont egyáltalán nem beszélt, egyszerűen csak jól érezte magát.   A békés badacsonyi szüreti történet azonban nem úgy végződött, mint ahogy azt tervezték. Október 22-én késő este a fővárosban már pattanásig feszült helyzet alakult ki, így autó jött Nagy Imréért. Nem volt választása, mennie kellett Budapestre. Nem tudhatta, nem sejthette, hogy mi vár rá, mint ahogy azt sem, hogy ez volt élete utolsó, békés napja.

 
Forintos Ervin önkormányzati képviselő emlékező beszéde után dr. Sipos Balázs  házigazdaként  köszöntötte a jelenlévőket, majd  Pálfy Jenőné  idézte fel emlékeit, aki 16 éves lányként és Zabó bácsi rokonaként maga is részt vett a nevezetes szüreten.  A forradalom és szabadságharc 55. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat másnap  szentmisével folytatódott a Szent Imre Római Katolikus Templomban, ahol Földi István esperes plébános celebrált szentmisét 1956 mártírjaiért.

Innen indult fáklyás menet  a tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület vezetésével  a Történelmi Emlékparkba, ahol az  emlékezés koszorúit helyezték el a résztvevők. A folytatásban a Tatay Sándor Általános Iskola ünnepi  műsorát láthatták.