Nem egy klasszikus nagymama a tapolcai Vizeli Józsefné

Marika szereti, ha eléri a kitűzött célokat, márpedig azokból még ma, nagymamaként is kitűz jó párat maga elé minden nap. A megvalósításban segíti, hogy szereti amit csinál, örömmel dolgozik. Azt mondja, anélkül nem is lehetne jól végezni a munkát. Akár mesekönyvírásról, sajtkészítésről, kenyérsütésről, tájképfestésről van szó. Vagy éppen az új szerelemről, a foltvarrásról. A kihívásokért rajongva benevezett egy internetes megmérettetésbe, amely során minden nap össze kell varrni néhány három centis textilfecnit, hogy aztán egy gyönyörű, óriás ágytakaró kerekedjen belőle egy év múlva. Patchwork tojástartók is készültek keze nyomán mostanában, egy fehér, puha anyag pedig élethű tejszínhabot imitál egy muffin kapszli tetejére púpozva.

Kézügyességét és a kézimunka-szeretetét mindkét nagyanyjától örökölhette, sőt, egyikük még könyvet kötni is megtanította. De a fiatalok egyik kedvenc elfoglaltságában szintén mester ma már. Tökéletesen transzferál romantikus mintákat, mert szereti az újdonságokat. Az egyik díszpárnáról Audrey Hepburn arca mosolyog ránk, a huzatot Marika flitterrel, csipkével dobta fel. Mosható, vasalható, a lényeg, hogy világos színű pamutvászonra transzferáljuk a lézernyomtatóval előcsalogatott mintát a speciális oldattal – magyarázza. A folyadékkal benedvesíti a negatív hátoldalát, ráteszi a textilre, kanállal rádörzsöli, levasalja és már kész is. Marika itt is előnyben részesíti a fehéret, sok fehér hímzett terítője van, természetesen saját készítésűek. Tizenkét éves körüli volt, amikor nagyanyja megtanította zoknit kötni öt tűvel. Akkor még nem is értette, miért mondja a nagymama, hogy aki nem tud bontani, az kötni sem tud. Ma már télen bikinit horgol és nyári sapkát, nyáron a meleg holmik készülnek. Az egész családot ellátta pulóverekkel. De nem a televízió előtt ülve köt, inkább rádiót hallgat és az internet segítségével informálódik, valamint kapcsolatokat ápol. Céltudatosan használja, például filmeket néz. Férjével, Jóskával három gyermeket neveltek fel, a két lány is örömmel varr, kézimunkázik. Fiúk, Józsi pedig olyan szépen fest, mint édesanyja. Kettejük képei díszítik a lakást, akárcsak Marika sok horgolt, azsúrozott terítője. Gyönyörű, kalocsai hímzéssel dúsan díszített blúzát méltán tartja nagy becsben. Nagylányuk menyecskeblúzát egy éven át hímezte. Most a kisebbik lányuk férjhez megy, a fiúk nősül hamarosan, úgyhogy kettőt kell készítenie. Mert még erre is van ideje, miközben férje vállalkozását segíti otthon. Korábban óvónő volt, együtt alapították a helyi Szent Erzsébet Óvodát. Az Irgalmas Rend 1993-ban levélben kereste meg Marikát, az akkori rendházfőnöknő, Roth Mária Magdolna kérte, hogy segítsen nekik a tapolcai katolikus óvoda létrehozásában. Kineveztek óvodavezetőnek. – Rettentő sokat dolgoztunk az akkori kolléganőimmel és a családommal, de nagyon sok tapolcai is segített – emlékezik Marika. Jóskával már akkor is kiegészítették egymást, most még a patchwork kézimunkák színösszeállítását is megbeszélik. Jóska a visszafogottabb színeket kedveli, Marika merészebb. Festményei ugyancsak tanúskodnak az alkotó vidám természetéről, a színek szeretetéről. Marika előnyben részesíti a kék, zöld, sárga árnyalatokat. Festeni még gyermekkorában kezdett, rajzszakkörbe járt, de amikor nagyobb lett, a szőlőben kellett segíteni, nem volt idő a művészetre. Felnőttként visszatért az ecsethez. Vászonra csendéletet varázsolt, a Szépkilátóról a panorámát farostlemezen örökítette meg. Egy fatálcára is festett inkább, minthogy azon kínálja az uzsonnát.

Mert amikor pedig a fentiek közül egyik tevékenység sem köti le, hetente egyszer kenyeret süt. Mivel régóta nem volt elégedett a pékségekben kapható kenyerekkel, nekifogott maga. Így tudja, miből készül, mennyiből, és hogy van benne kovász, valóban házi. A kenyér így olyan, mint gyermekkorában, egy hétig is eláll. Géppel dagasztatja, az udvaron a kemencében megsüti. A lisztbe kever rozst, tönkölyt, kölest, zabpelyhet, lenmagot, mikor mi van itthon. Pihenésképpen pedig újabb könyvén dolgozik. Hiszen évek teltek már el, mióta megjelent az óvodások környezeti nevelését célzó macis meséskönyv, amelyet fia illusztrált. Aztán meg a kisiskolásoknak szóló Manófalvi kalandok gyűjteményét adta ki. Már gyermekkorában is írt verseket, sajnos azok elkeveredtek a költözködésekkel. De a remek ételreceptek megmaradnak, sőt, egyre gyarapodnak. Marika a mákos gubát váltva a diósgubából tortát süt, de a kertben termő dióból pörkölttortát is készít nagy türelemmel, több-órás munkával. A többi gyümölcsfa termése üvegekbe kerül, a befőttek, lekvárok mellett savanyúságok, szörpök sorakoznak a kamra polcain. A saját fűszerkertből oregánó, zeller, petrezselyem szárad és a csalánnak ugyancsak jut szerep. Abból nem csak teát főz és salátát készít, hanem főzelékbe tesz belőle. A sárgarépát, zellert, céklát három-négy milliméter vastag karikákra vágva szárítja ilyenkor a meleg radiátoron, máskor aszalógépben. A cékla előtte sós, borsos, kis olívaolajos keverékben fűszeresedik fél napon át. A kész csipszet aztán üvegben kell tárolni, jól lezárva, hogy a környezete páratartalmát be ne szívja. A házi zöldségek, fűszerek jól jönnek a vegeta és a sajt készítésnél is, és a házi szendvicskrémeket remekül fűszerezik. A hagymalekvár balzsamecettel rotyog a tűzhelyen, a vega kolbászkrém hús nélküli, de az íze hajaz az igazira a fűszereknek köszönhetően. Köles, gersli, pirospaprika kerül bele. A torma-krém szintén gerslivel készül és kakukkfűvel. A friss házi krémsajthoz tejszín kell és sárgarépa. A házi fehérítőszerhez pedig vadgesztenye. Marika a szemekről nagy türelemmel lefejti a barna héjat, a gesztenye belsejét eldarabolja, felaprítja géppel, aztán tüllzacskóban tárolja. Néhány darabból lesz egy mosáshoz elegendő, de azt háromszor használhatja fel. Fehérít a gesztenye, de a fahamuból készült lúg sem különben. Ezt már nagyanyáink tudták, csak mára mi elfelejtettük.

Nem úgy Marika, akitől van mit tanulnunk. Azon túl, hogy ő igazán nem a klasszikus, mamusszal a lábán, fotelben kötögető nagymama. Ezt az is bizonyítja, hogy fitneszbérlete van, szereti a természetet, a biciklizést.