Angyalok és sztárok városa

Grammy-díj, Oscar-díj, Kelet és Nyugat kosárlabdaharca. Három világraszóló esemény, amelyet egymás után, ezekben a napokban rendeznek meg Los Angelesben. A vörös szőnyeg látványa itt olyan hétköznapi dolognak számít, mint itthon levinni a szemetet. A város számos rendkívüli adattal dicsekedhet, például agglomerációjában közel tizenötmillióan laknak, de az biztos, itt a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó sztárok száma. Aki itt él, tudja, bárkiből egycsapásra lehet Hollywood és a világ kedvence, s azokat a helyeket is ismeri, ahol bármikor összefuthat egy - valahonnan biztosan ismert - hírességgel, még jobb esetben egy tehetségekre vadászó producerrel. Így tehát kötelező a mosoly a sportos, fitt kinézet, az akár plasztikázva elért dekoratív, fiatalos megjelenés.

Végigjárhatnánk így, papírra vetve, sorról sorra a legnagyobb nevezetességeket, ám a város hangulatát az egyszerű, hétköznapi emberek adják. Az autókölcsönző alkalmazottja, aki csak nekünk, európaiaknak a governor, azaz Arnold Schwarzenegger kormányzó akcentusos beszédét utánozza, aztán az egy levegővel órákig sztorizni képes idegenvezető, a boltban egyszerre kétfelé, két nyelven - angolul és spanyolul - beszélő eladó és a hajléktalan, aki konkrétan megmondja: sörre kéne a pénz, haver!

A magas betonfalakkal védett sztárotthonok mögé persze nem lehet belátni, hiába hirdetik, hogy most aztán megmutatják nekünk, hol lakik Jack Nicholson. A nagy öregnek csak a csillagját találjuk meg a Hírességek sétányán (Walk of Fame), de rajta kívül még három kilométeren át olvasgathatjuk a legnagyobb filmes sztárok csinos betonlapba írt neveit. Itt található az Oscar-díj átadás helyszíne, a Kodak színház is: a nagy nap kivételével ki-be járkálhat a hétköznapi halandó. Felmehet a díszterembe vezető - sztárok által is koptatott - lépcsőn, miközben felidézheti a dátum szerint rendezett, fényoszlopokon megjelenő "legjobb film" élményét.

A belvárost természetesen a felhőkarcolók uralják, de ez - világ legdrágább üzleteit felsorakoztató Rodeo Drive-on kívül - nem is annyira érdekes. Olyan ínyencségekre kell "hajtani", mint Los Angeles legrégebbi része, a spanyol gyarmatosítók építette El Pueblo, a Chinatown, azaz a kínai negyed, vagy éppen a japán közösség központja, Little Tokyo, ahová betévedve tényleg, mintha egy másik világban járnánk.

Nagyváros nem maradhat park nélkül: ami New Yorknak a Central Park, az Los Angelesben a Griffith Park: itt található az állatkert és az obszervatórium is, amelynek egyik teraszáról a város látképe tárul elénk, másik oldaláról pedig a híres Hollywood felirat fotózható.

Los Angeles a filmgyártás szíve, a Universal Studiosban akár naponta elkaphatunk egy-egy filmforgatást. S ha épp nincs szerencsénk, a szórakoztatóközponttal vegyített gyárban akkor is megmutatják nekünk a régi és új filmes trükköket. Egy hét sem elég a városra, és akkor még a rengeteg, homokos, pálmafás strandot nem is említettük: csak tudnánk, ki volt az a Robert Pattinsonos srác?