Városfejlesztők emlékhelyei

2022.02.20. 14:00

A nagykanizsai Tripammer utcai sírkertben megéri egy hosszabb sétát tenni

A temető egyszerre a személyes és közösségi emlékhely, a régi korok különös lenyomata. Ha végiggondoljuk, minden általunk ismert és szeretett személy előidéz emlékeket, régi történeteket, és ez emlékláncolatokat. Nagykanizsán a Tripammer utcai sírkertben megéri hosszabb sétát tenni.

Benedek Bálint

Kardos Ferenc helytörténész Plosszer Ignácz nyughelyénél

Forrás: Zalai Hírlap/Szakony Attil

A járvány miatt a Nagykanizsai Városvédő Egyesület nem szervezett temetői sétákat, de idén tervezik már, s ezekhez akár az ország más pontjairól is lehet jelentkezni. A sétákon elmondott történetek összeállításában két kanizsai intézmény, a Thúry György Múzeum és a Halis István Városi Könyvtár segít, s persze korabeli újságok is tanúskodnak a történetekről. Most elsősorban azokra a városi polgárokra igyekszünk ráirányítani a figyelmet, akik a város aranykorának iparosai, kereskedői és városfejlesztő polgárai voltak. Olyan emberekre, családokra, akik a 19. század végén a dualista Magyarország már vasúttal is rendelkező kereskedő nagyvárosának lakóiként, gazdagítóiként örökös példaemberekké válhattak. 

 

 

Ebben a városvédők tagja, a lokálpatrióta helytörténész Kardos Ferenc volt a segítségünkre, akivel két ilyen emlékhelyet látogatunk meg. 

 

 

Elsőként Sallér Lajos (1842– 1905) építőmester és családja obeliszkjénél állunk meg. Ő építőmester, azaz kivitelező és tervező volt egy személyben. Sok kanizsai épület szól tehetségéről: ő tervezte és építette többek közt a Bajer-házat (a közismert Muskátli épületét), az Arany János és Teleki utcai iskolaépületeket, a Zerkovicz-házakat, a palini Somogyi-kúriát és a ménestelep épületei, a Török-kútként ismert díszkutat, az ipartestület székházát is a Sugár úton, sőt, az utóbbihoz tartozó kerítést is. Az épületben működött korábban vendéglő, könyvtár és művelődési ház is. Sok olyan épület áll Nagykanizsán, ahol neves építészek tervei alapján Sallért bízták meg. 

 

 

Ha még mélyebbre nézünk a történelemkönyvekben, felfedezhetjük: elismert alakjává vált a városnak, amit az is jelez, hogy 1885 és 1893 között az Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnokaként teljesített szolgálatot. Haláláig elnöke maradt a Nagykanizsai Általános Betegsegélyező Egyletnek. Ebben a kriptában nyugszik Fodor Aladár orvos is feleségével, Sallér Arankával. 

 

 

A másik, a korszak építészetét nagymértékben befolyásoló polgár, Plosszer Ignácz és családja obeliszkje kevésbé gondozott sírhely pár méterre a kápolna felé, a sétaút másik oldalán. Borostyán fedi be, és két koros fenyő áll őrt a sír mellett. Plosszer a 19. század végének mai értelemben vett főépítésze volt, akkori megnevezéssel városi mérnök. Az összes helyi építkezés szakfelügyelője. 

 

Az építkezéseken elvégezte az előszemlét, eztán a befejezéskor az orvossal megállapította a lakhatóságot. A kanizsai születésű Plosszer Ignácz a budapesti Műegyetem elvégzése után magán-, majd kataszteri mérnökként működött, később Batthyány herceg kanizsai uradalmának mérnöke lett. Huszonhét éven keresztül látta el lelkesen feladatát. Ő engedélyezte és ellenőrizte a már említett Sallér Lajos által tervezett és kivitelezett középületeket, boltozott csatornát, és más városi műveket maga is tervezett. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!